Ekönyv-olvasó és kutatómunka I: Bevezető gondolatok

Nati kérésére, meg saját terveim szerint is az ekönyv-olvasó és annak kutatásban betöltött szerepe a jelen bejegyzés témája. Ahogy elkezdtem erről gondolkodni, és elkezdtem írni ezt a bejegyzést, rá kellett ébrednem, hogy egyetlen bejegyzés kevés lesz ahhoz, hogy elmondjak mindent, amit fontosnak találok az e-könyv-olvasóval kapcsolatban. Először is azért tűnik lehetetlennek a fontos szempontokat végiggondolni egyetlen bejegyzésben, mert különböző szinteken és elvárási horizontokkal közeledünk a kérdéshez, és ezeknek lehetőség szerint meg szeretnék felelni. Másodszor mert, mint később ki fog derülni, gyakorlati és elméleti jellegű megfigyeléseket szeretnék tenni, amelyek egymástól elválasztása ugyan kétséges, mégis retorikai szempontból talán elfogadható. Ezért amellett döntöttem, hogy három szempontot fogok végiggondolni három bejegyzés keretein belül: először egy bevezető jellegű gondolatsort osztok meg, majd a könyvek homogenizálódási folyamatáról, majd a harmadik részben az oldal-fogalmával fogok számot vetni. Kezdjük tehát a bevezető-szerű gondolatokkal.

Talán senkit sem lep meg, hogy az ekönyv-olvasóknak széles választéka érhető el, és az ezek közötti választás semmiképpen sem egyszerű feladat. Vannak, akik az Amazon Kindle-t szeretik, mások a Sony-ra vagy más gyártók különféle eszközeire esküsznek. Nyilván  a különbségek abban rejlenek, hogy milyen fájlok kezelésére alkalmasak az olvasók, milyen háttérrel rendelkeznek--könyv és garancia tekintetében, milyen gyorsak, mennyi ideig bírja az akkumulátor, milyen a kijelző, milyen funkciókkal rendelkezik, wifi-képes-e vagy sem. Ezen rengeteg tényező nehézkessé teszi a választást, láttam hallgatóknál és kollégáknál is különböző fajtákat, és mind jó volt a maga nemében. A téma iránt érdeklődők továbbmehetnek az ekönyv-olvasó blogra, ahol nagyon sok információt lehet begyűjteni, látszik, hogy a szerző járatos a témában, talán tanácsot is ad, ha kérnek.

Magam úgy választottam ekönyv-olvasót, hogy bizonyos elképzelésekkel rendelkeztem saját könyvolvasási módszereimről, és ehhez próbáltam igazítani a választást. A választásom végül olyan ekönyv-olvasóra esett, amin van klaviatúra, tehát elvileg jegyzeteket is lehet fűzni az oldalakhoz, kiadó és könyvterjesztő független, elvileg wifi-képes, és internetről is lehet letölteni könyveket ezen keresztül. Nem mondhatnám, hogy minden tekintetben meg lennék elégedve vele, a wifi szörnyű lassú, internetezésre alig-alig használható, levelezésre, blogok követésére csak a nagyon nyugodt embereknek ajánlom—magam nem tartozom közéjük. Olvasásra, jegyzetelésre viszont nagyon alkalmas, sokat is használom, szinte örömöm is lelem benne. Mindezek mellett azonban meg kell jegyezzem, annak is örülök, amikor nyomtatott könyvhöz jutok, és azt tarthatom a kezemben, lapozgathatom, esetenként pedig bele is jegyzetelhetek.

Az ekönyv-olvasó négy különlegességével kezdem az elmélkedést: méret, könyvmennyiség, kereshetőség, jegyzetelés. A kis, füzetnyi méretű eszközben a hagyományos, nyomtatott könyvtapasztalattal ellentétben különleges az, hogy rengeteg könyv megfér, s áll rendelkezésre azonnal és mindig. Egy nyolc GB-s memóriakártyán hozzávetőlegesen 1000 könyvet hordok magamnál, tehát mintha a teljes régi könyvespolcom benne lenne a táskámban bárhová is megyek. A másik óriási előnye, hogy a rendszerezés miatt könnyen rá is tudok találni a keresett könyvre, és ha nem felejtettem el betenni egy könyvjelzőt, ott folytathatom az olvasást, ahol akár hónapokkal előbb abbahagytam. Hasznos még a jegyzetelési funkció is, hiszen egyes oldalakhoz megjegyzéseket is lehet fűzni--mintha beleírnék a könyvbe, amely oldalon ezután egy kis ikon fogja jelezni, hogy jegyzet tartozik ide. A jegyzeteket pedig az oldalaktól függetlenül az adott könyvet megnyitva együtt is meg lehet tekinteni, majd pedig a jegyzeten keresztül el lehet jutni a könyvoldalhoz, amelyhez a jegyzet készült.

A hasznossága mellett azonban néhány kellemetlen nehézséggel is szembe érdemes nézni. Ilyen például, hogy az e-ink technológia miatt, úgy vettem észre, egy kicsit fárasztóbb az olvasás ezen az eszközön, mint a hagyományos könyv esetében. Ez azért van, mert a könyvhöz képes úgy tapasztalom, hogy kisebb a kontraszt a háttér és a betű között, ami azt eredményezni, hogy egy kicsit jobban kell erőltetni a szemet olvasáskor, illetve erősebb világítás szükséges, mint egy nyomtatott könyvnél. Talán ez az a kompromisszum, amit az e-ink technológia megkövetel, hiszen itt nincs háttérvilágítás, maga a kijelző nem sugároz fényt. Ennek persze előnye, hogy csak a lapozás igényel energiát, maga a megnyitott oldal már nem használja az akkumulátort. Így nincs szemet károsító vibrálás, ami egy laptop, táblagép vagy monitor kijelzőjét jellemzi, nem károsítja a szemet, valamint megnöveli az akkumulátor két töltés közötti használati idejét--hozzávetőlegesen havonta töltöm az ekönyv-olvasót, pedig sokat használom.

Másik nehézség az ekönyv-olvasóval, hogy az olvasásélményt nagyban befolyásolja az ekönyv formátuma és minősége. Legtöbb könyvem pdf formátumú, ám ezek is nagy különbségeket mutatnak. Ha egy könyvet egyszerű kép pdf fájlformátumban készítettek el, akkor azon túl, hogy nem kereshető, még csak nem is nagyítható. Például az Early English Books Online adatbázisból letöltött régi nyomtatványok digitális verzióit gyakorlatilag nem tudom olvasni az ekönyv-olvasómon, annyira kicsi a betűméret így. Persze, lehet, hogy csak az én gépemen nem növelhető a mérete. Hasonló a helyzet a gyengén elkészített egyéb pdf fájlokkal, bár ezek általában nagyíthatóak, előfordul, hogy a kijelzőn megjelenített oldalak váltásánál lemarad egy-két sor, ami kellemetlenné teszi az olvasást. Az is előfordult már, hogy pdf formátumú könyv nagyításánál az utolsó két sor a kijelzőn való oldalváltáskor a következő oldalon újra megjelent. Ehhez képest az epub formátumot nagyon szépen lehet nagyítani, és jól tördeli az új méretnek megfelelően. Így olvasom most Stephen Greenblatt The Swerve-jét, és igazi élmény.

Az eddig említett nehézségeken nem nagyon lehet változtatni, ezekkel együtt kell élni. Van azonban olyan nehézség, amit átmenetinek lehet nevezni. Hasonló élményem volt ugyanis az első időben az ekönyv-olvasón való olvasáskor, mint amikor először olvastam korai nyomtatványt. Amikor régen kezembe vettem egy korai nyomtatványt a betűtípus szokatlansága, a nem standardizált helyesírás és talán egyéb okok miatt nehezebb volt az olvasás. Pontosabban nem is (csak) maga a kibetűzés jelentett nagyobb erőfeszítést, hanem az olvasottak visszaidézése. Az volt a fájó élményem, hogy nehezen olvasok, viszont nagyon gyorsan felejtek. Hasonló volt valamiért az első időben az ekönyv-olvasónál is az élményem, de itt nem a betűtípus vagy a helyesírás szokatlansága miatt, hanem talán amiatt, hogy szokatlan volt az egész helyzet. Állandóan hagyományos módon mozdult a kezem, amikor lapozni szerettem volna, a gombnyomás helyett, esetenként előbb nyomtam meg a gombot, minthogy végigolvastam volna az oldalt, hiszen a hagyományos lapozásnál korábban indul a mozdulat. Jobban kellett a szememet használni, nem voltak megnyugtató margók, az olvasás környezete fizikális és vizuális szempontból teljesen megváltozott, s a szöveg jelentésére való koncentrálás helyett zavaró tényezőkkel kellett küzdenem, a megszokottól eltérő környezettel kellett megbarátkoznom. Ez a nehézség azonban idővel megszűnt: már csak nagyon ritkán próbálok rosszul lapozni, és egész jó vissza tudok emlékezni az olvasottakra.

Összevetve az előnyöket és a hátrányokat, mindenképpen azt javaslom annak, aki megteheti, hogy érdemes ekönyv-olvasóba beruházni. Ugyan nem fogja megtalálni azt a romantikus élményt, amit úgy képzelünk el, hogy egy téli estén egy nagy fotelben ülve a kandalló előtt kezünkbe veszünk egy szépen megszerkesztett könyvet, és ott a csendes magányban intellektuális élményben lesz részünk. Ez a romantikus élmény az én esetemben amúgy sem jött szinte soha létre, olvasni általában íróasztalnál olvasok, valamilyen közvetlen céllal. Másfelől pedig az ekönyv-olvasó nem is erre való, hanem nagy mennyiségű könyv tárolására, könnyen megkereshetőségére, elsősorban szakirodalom olvasására, és jegyzetelésre. Ez a tevékenység pedig alig hasonlít a romantikus álomra, hiszen inkább kemény, bár élvezetes, alapos munka. Persze nehézségekbe, kellemetlenségekbe is ütközünk, mégis az előnyök az ekönyv-olvasók irányában mozdítják el a mérleg nyelvét.