A vasalás nagyon szükséges, ám nekem meglehetősen monoton tevékenység, visszafogott hát a lelkesedésem iránta.
Sokaktól hallom, a monotonitást azzal oldják, hogy vasalás közben filmeket
néznek. Náluk ez működik, nálam, sajnos, nem. Filmeket ugyanis a vizuális
élményért nézek, ha azonban a vasalnivaló inget nézem, nem tudok a filmre, mint
filmre figyelni. Másfelől, amikor végre ráveszem magam, hogy lecsökkentsem a
halmozódó gyűrött ruhakiállítást, akkor többet és hosszabban vasalok, mint
amennyi filmet érdemes „együltő” helyben megnézni. Persze, lehetne rádiót
hallgatni, hangos könyvre figyelni, de most mással próbálkoztam.
Két hete ugyanis megérkezett a
Raspberry Pi-om, és eleddig alig tudtam vele foglalkozni. Feltelepítettem a
Raspbian operációs rendszert, tweeteket küldtem róla, nézegettem az eleve
hozzáadott programokat, próbáltam testre szabni. Ez persze mind időigényes
tevékenység, tehát érthető, hogy nem volt ennél sokkal többre lehetőségem.
Ugyanakkor a családtagok meg-megfogalmazták, hogy most mire jó ez az eszköz:
egy újabb számítógépecske, ami méretéhez alkalmazkodva meglehetősen gyenge? A
helyzet az, hogy magam is pont ilyeneken gondolkodtam már egy ideje. Mire is
lesz ez jó?
Mert persze azzal nem
nyugtathattam magam, hogy az open hardware már önérték, és már ennyi is elegendő
magyarázat a kiadásokra. Az "open" ugyanis nem jelent ingyenességet. Persze
olcsón vettem, de mégiscsak kb. 16 000 Ft-ba került az eBay-en keresztül
Kínából rendelt kezdőcsomag, ami tartalmazta a Raspberry Pi 2 B+-t, egy tokot,
amibe beleépítettek egy hűtő ventillátort, egy 8 Gb-os micro SD kártyát, egy
USB Wifi eszközt, egy tápegységet és egy HDMI kábelt. Mindez 16 ezer Ft-ért
nagyon jó vásárnak tűnik, mégis ha csak egy újabb kütyü, aminél jóval erősebb
eszközeim vannak, akkor szinte pénzkidobásnak látszhat. Továbbá vennem kellett
egy adaptert, amivel sikerült összekötnöm a HDMI bemenettel nem rendelkező
monitort a Raspberry Pi-jal, ami az összköltségvetéshez képest sokat dobott az
áron, hiszen 8 ezer Ft-ra rúgott a MédiaMarktban. A költségek tehát
megindokoltak volna valamiféle értelmes felhasználást.
Szombaton aztán elhatároztam,
hogy készítek a Raspberry Pi-ból egy MediaCentert, aminek a segítségével a
félig smart TV-nket okosabbá tehetem. Ha a Samsung protokollt jártam volna
végig, akkor kb 30-40 Eft-ba került volna ez az upgrade-elés. A Raspberry
Pi-jal azonban megoldható volt az átállás bármiféle további költség nélkül.
Mielőtt azonban az átállást írnám le, ami egyébként kb. 1-2 órás tevékenység
lett, el kell mondanom, hogyan épül fel a Rasberry Pi, hogy érthető legyen az
eszköz sokszínűsége.
A Raspberry Pi azért open
hardware, mert több különböző eszközként funkcionálhat. Kialakítható belőle egy
kamera és ezáltal egy lakáshoz épített felügyeleti rendszer alapja, amelyet
internetről irányíthatunk, amikor nem tartózkodunk otthon. Építhető belőle egy
távirányító kisautóhoz, drónhoz, akár automatika az öntözőrendszerhez, az
önműködő garázsajtóhoz, nagyon intelligens ébresztőóra stb. Ami talán még
nyíltabbá teszi az eszközt, hogy nem kell leredukálni egyetlen tevékenységre,
hanem egyszerűen a micro SD kártya váltogatásával lehet a Raspberry PI ez aztán
az, amire éppen szükség van. A Raspberry Pi-ban ugyanis merevlemezként a micro
SD kártya funkcionál. Tehát a Micro SD kártya cseréjével, valójában a
merevlemezt cserélem, az operációs rendszert és vele minden programot. Ezáltal
magát az eszközt lehet célirányosra alakítani, nem kell mindent egyszerre
beletenni. Pontosan ezt szerettem volna én is megtenni, tudniillik egy céleszközzé
alakítsam. Véletlenül még aznap belefutottam egy hánykolódó micro SD kártyába
az egyik fiókban, ami éppen kapóra jött a MediaCenter kialakításához.
Hogy is készült el hát a
céleszköz. Még szombaton megnéztem egy videót arról, hogyan kell elkészíteni a
MediaCentert. Másnap reggel, korábban keltem, mint a többiek, úgyhogy
alkalmasnak mutatkozott az idő a munkára. A laptopon felmásztam az Internetre,
megkerestem a videóban ajánlott programot (OSMC), letöltöttem a micro SD
kártyára. Minden simán, a tegnapi videónak megfelelően működött. Miután az SD
kártya készen állt, betettem a Raspberry Pi-ba, beizzítottam az eszközt, és
vártam, hogy történjen valami. De nem történt semmi. Már ismét az Internet felé
kacsingattam, hogy most mi lehet, de nagysokára elkezdett életjeleket adni a
Raspberry Pi a monitoron, és elindult a program, bootolt és sorban jöttek a
kérdések a személyre szabáshoz, az eszköz hangolásához. Végül indításra készen
állt az eszköz. Ekkor átmentem a Tv-nkhez, összekötöttem a Raspberry Pi-jal, és
kipróbáltam. Először minden lassan ment, hiszen mindenhez telepíteni kellett
egy kis programocskát, külön a Youtube-hoz, külön a TED talkhoz.
Amint a programok szépen feltelepültek,
onnantól kezdve minden félelmem ellenére nagyon jól működött az eszköz. Féltem,
hogy rossz lesz a kép minősége, hogy akadozni fog, hiszen nem adatkábelen,
hanem Wifin keresztül érkezett a jel. A pozitív csalódás azért volt, mert semmi
ilyesmit sem tapasztaltam: semmi akadozás, sőt ha tűhegyes, jó felbontású
videót indítottam el, a TV-n megjelenő kép is ilyen volt (ha rosszat, a TV-n is
rossz maradt, sajnos). Egyetlen hibája van még az eszköznek, ugyanis eleddig
nem sikerült rácsatlakoznom a többi gépre, hogy az ott tárolt tartalmakat is le
tudjuk játszani. Mindig jelszót kér, és anélkül nem enged tovább, jóllehet a
célszámítógépen az adott mappák nincsenek jelszóval levédve. Ez a probléma
azonban biztosan megoldható, Google ebben is rendelkezésre fog állni, ha lesz
egy kicsivel több időm.
Egyelőre azonban annyi is
elegendő volt a boldogsághoz, amennyit sikerült beállítani. A TED talks
pontosan elegendő volt a délutáni vasaláshoz, és mindenki jól járt, de
leginkább is én. Nem haltam bele a vasalásba, pontosabban az unalomba, sőt sok
mindent tanultam, miközben vasaltam. Továbbá a gyűrött ruhahalom is szépen
lefogyott, alig-alig maradt néhány vasalatlan ing. Ami azonban a legfontosabb,
hogy sikerült értelmes céleszközzé varázsolni a Raspberry Pit, ami már majdnem
hogy visszahozta az árát. És mindez még csak a kezdet: talán egy egész egyetemi
kurzust szentelek a Raspberry Pi-nak, ha egyszer a Digitális Bölcsészetet újra
meg lehet hirdetni.
