Az előző bejegyzéseim arról szóltak, hogyan gyűjtöm az
információt, illetve hogyan raktározom és rendezem őket. A mostani
bejegyzésemben azt szeretném bemutatni, milyen eszközöket használok a
jegyzeteléshez és megosztáshoz, pontosabban arról, hogyan is lehet ezeket a
tevékenységeket a legegyszerűbben elvégezni. Szó lesz webes, és egyéb
jegyzeteléshez kialakított, és a böngészőbe beépített alkalmazásokról.
Kezdem először is a jegyzeteléssel. Meglehetősen sokáig az
igazán szikár Google Notes-ot használtam. Ez a szolgáltatás azonban kb. egy éve
már megszűnőben van, először nem lehetett új felhasználóként bejelentkezni,
majd folyamatosan figyelmeztettek, hogy mentsük a dolgainkat, végül teljesen
leállt, és a jegyzetfüzeteket átmentették a Google Dokumentumokba. Bár a Google
Notes jól használható szolgáltatás volt, sok szempontból kényelmetlen volt,
úgyhogy, amikor jóval a megszűnése előtt találkoztam az Evernote-tal, szinte azonnal is álltam az
utóbbi használatára.
Az Evernote előnye, hogy nagyon könnyen lehet vele
jegyzeteket készíteni, a felhőben tárolt jegyzetek szinkronizálódnak a
számítógépre és az okostelefonra telepített alkalmazásokkal, és nagyon jó a
címkézés a mappák mellett. Az Evernote olyan ingyenes alkalmazás—persze van
fizetős verziója is, csak azt nem ismerem—, amely ötletek lejegyzésére, érdekes
honlapok, blogbejegyzések, online cikkek kivágására, akár pdf dokumentumok
tárolására, esetleg fényképek készítésére és tárolására, katalogizálására is alkalmas
eszköz. Az is előnye, hogy internetes hozzáféréssel vagy anélkül a jegyzeteim
mindenhol hozzáférhetőek, a számítógépeken és a telefonomon, ahova telepítettem
az Evernote-ot, és ahova nem, hiszen a felhőben ott található minden, azaz
majdnem bárhol és bármikor. A jegyzeteket eleve mappákba lehet rendezni, amely
primér katalogizálás feszességét puhítja az egyes jegyzetek címkézése, mint
másodlagos katalogizálás.
Kutatási témáim szerint készítettem jegyzetfüzeteket, ahova
aztán az egyes jegyzeteket helyezem el. Utazom az egyetemre, eszembe jut valami
fontos valamelyik témával kapcsolatban, előveszem a telefont, és az Evernote
androidos alkalmazását megnyitva a megfelelő mappába készítek egy jegyzetet.
Amint beérek az egyetemre, a telefon wifi-n keresztül automatikusan
szinkronizál a felhőben tárolt jegyzeteimmel, bekapcsolom a számítógépet az
irodámban, és amire minden fontos alkalmazást megnyitok, a gépre telepített
Evernote-ban már ott is van az utazás közben készített jegyzet. Vagy a múltkor
a harmadik gyerekünkkel mentem fogászatra, 3 órás várakozás, a hajamat is
téphettem volna, helyette olvastam, az érdekes részeket hogy ne kelljen gépelni
a telefonnal az Evernote-ban lefényképeztem, betettem a megfelelő mappába (meg
kell jegyeznem, a gyerkőc is el tudta magát tanulással foglalni, úgyhogy volt
időm dolgozni). Hazaérve a telefon automatikusan szinkronizált a felhős
alkalmazással, majd a laptop bekapcsolása után néhány perccel már minden ott
volt a gépen is. Mindkét alkalom lehetett volna időveszteség és
ötletveszteséggel járó kihasználatlanul maradt alkalom, de az Evernote
értelmessé tette a gondolkodást és olvasást is.
Erről eszembe jut egyik legjobb egyetemi tanárom tanácsa.
Dávidházi Péter azt mondta nekünk a doktoris program egyik első óráján, hogy a
kutatói tevékenység életforma is. Soha nem tudjuk, mikor jön az isteni szikra, és
sokszor nem akkor, amikor az íróasztalunknál ülünk jegyzetpapírjainkkal
körülvéve, hanem amikor a 7-es buszon utazunk, a moziban ülünk etc, ezt tehát
nem lehet befolyásolni. Az viszont már a mi felelősségünk, hogy ezeket az
adományokat ne vesztegessük el, hanem azonnal jegyezzük le. Ezeknek a
lejegyzésére bármi alkalmas, a buszjegytől kezdve a papírzsebkendőig, viszont
sokkal praktikusabb egy kis, zsebre tehető, kapcsos jegyzetfüzetet beszerezni,
amibe aztán szépen bevezetjük a jó ötleteket, majd otthon kivehetjük a
füzetkéből a lapot, amely innentől cédulaként működve bekerülhet a szépen
katalogizált társai közé. Másnap be is szereztem ilyen füzetet, és hosszú éveken
át használtam, javasoltam immár saját tanítványaimnak is a módszert. Aztán évek
alatt kikopott a cédulázás a kutatói gyakorlatomból, és így a jegyzetfüzet is
lassan eltűnt. Az okostelefon és az Evernote pontosan ezt az űrt tölti be.
Az Evernote előnye még, hogy a három, nagy internetes
böngészőhöz letölthető kiegészítőjét is elkészítették, ami nagyon megkönnyíti
weblapok, online cikkek vagy blogbejegyzések, képek elmentését. Az Evernote kiegészítője
beépíthető az Internet Explorerbe, a Firefoxba és a Google Chrome-ba is. Mivel
magam az utóbbit használom általában, ezért ebbe szereltem bele a zöld
elefántfejes ikont. Amikor egy blogbejegyzést, újságcikket, képet találok az
interneten, és aktuális kutatásaim valamelyikéhez fontosnak találom, akkor csak
rákattintok a böngészőben az Evernote ikonra, és legördül egy menüsor néhány
kérdéssel a mentés előtt, például, hogy az egész oldalt, csak egy részletét,
csak az url címet szeretném menteni, melyik mappába. A válaszok után aztán a kiválasztott opciók
alapján elmenti a felhőbe, majd a gépekkel, telefonnal is szinkronizálódik, és
a későbbiekben könnyen beépíthető lesz a készülő cikkbe, blogbejegyzésbe, előadásba,
akárhova. Enélkül a kiegészítő nélkül más programokat kellene nyitogatni, kijelölni,
másolgatni majd elmenteni. Ezzel a kiegészítővel azonban megússzuk a nehézkes
megoldásokat, és egyszerűen, kényelmesen megtehetjük mindezt. Talán ennyiből is
látszik, hogy az Evernote nagyon kézre-, kézhezálló eszköz a kutatói munka
során.
Talán nem is írok többet az Evernote-ról, inkább áttérek az
egyéb kiegészítőkre, amelyeket a Chrome-ba építettem bele. Először is
megemlítem azt a kiegészítő alkalmazást, ami azt teszi lehetővé, hogy az olyan
adatbázisokba is bele tudjak nézni, amelyeket nem optimalizáltak a Chrome-ra,
de erre az ikonra kattintva a célalkalmazás azt hiszi, hogy Internet
Explorerrel keresgélek benne. A második nagyon hasznos kiegészítő a Google
Alerter, amely arról értesít, hogy a különböző Google alkalmazásaimban—Gmail,
Reader, Voice és Wave—mennyi olvasatlan elem található. Az ikonra kattintva
legördül a menüsor, ahol az egyes szolgáltatásoknál megjelenő szám mutatja az
olvasatlan elemeket. A menüsorból aztán egyetlen kattintással megnyílik a kívánt
szolgáltatás. Tehát nem kell állandóan nyitogatni ezeket a szolgáltatásokat
ahhoz, hogy megtudjam, érkezett-e valamilyen újdonság. A harmadik a Shareaholic
kiegészítő, amit megintcsak sokat használok, és amely arra való, hogy egy
honlapon tartózkodva könnyen meg tudjam osztani az érdekes tartalmat. A
Shareaholic több száz közösségi hálózatot foglal magában, amik közül én csak a
Twittert, Google Pluszt, Facebookot, a Google Bookmarks-t és a Tumblr-t
választottam ki állandóan látható elemnek. A megosztás pedig nagyon egyszerű:
az adott oldalt nézve, egyetlent kattintás a Shareaholicra, majd kiválasztom,
melyik hálózaton osztanám meg a látott oldalt, egy újabb kattintás után
megjelenő ablakba beírhatom a bevezetőt a megosztani kívánt tartalomhoz, végül
egy OK után megjelenik a tartalom a kiválasztott helyen. Mindezek a kiegészítők
időt takarítanak meg, és egyszerűbbé teszik az adott művelet elvégzését.
A jegyzetelés és a megosztás egyszerűségéről szóltam eddig.
Persze ez még nem elég a kutatómunkához, hiszen ha nincsenek ötleteink, nem
találunk archiválandó internetes tartalmat, nincs mit megosztanunk, akkor
mindezek az alkalmazások nem sokat érnek. Ezen utóbbi problémán ezek az
eszközök nem tudnak segíteni. Amire viszont nagyon jók, hogy megkönnyítik a
jegyzetelést és megosztást, és a könnyűségük, egyszerűségük miatt még
stimulálják is ezeket a tevékenységeket. Amire tehát valók, arra nagyon jók, és
ezért nyugodtan ajánlom őket másoknak is, akik szeretik az ilyen technikára
épülő eszközöket. Mindemellett azért azt is hozzáteszem, hogy hagyományos
jegyzetfüzetem is van, és nagyon szívesen készítek bele jegyzeteket a 40.
születésnapomra ajándékba kapott Parker töltőtollammal.
