A Magyar Shakespeare Bizottság
2014. januári elnökségi ülésén felvetettem, mi lenne, ha szerveznénk egy
Wikipédia cikkíró konferencia-szerűséget, új nevén nevezve „szerkesztőmaratont”.
Mivel az MSB tevékenységi körébe, továbbá a jubileumi év programsorozatába is beleillik
egy ilyen esemény, az elnökség beleegyezett. Ekkor elkezdődött a lázas
szervezés, majd eljött maga az alkalom is. Most az esemény lezajlása után
összefoglalom, honnan hová is jutott ez a program
Először is mi a
szerkesztőmaraton? Az angolszász világban szinte bevett gyakorlat, hogy
bizonyos aktuális okból és célból az adott témához értő emberek két-három napot
áldoznak az életükből, hogy összejöjjenek és együtt a téma egy-egy fontos
oldalát wikipédia szócikk formájában megírják, és a publikum elé tárják. Az
eseményt edit-a-thonnak nevezik. Magyarországon azonban nem bevett műfaja a
szócikkek írásának ez, ha valami, akkor inkább szócikkíró versenyek vannak,
azaz mindenki dolgozik otthon, és beküldi a cikkeit, amelyeket megfelelő kritériumok
alapján egy zsűri elbírál. Az eseménynek ezért még nevet is kellett adni,
hiszen az edit-a-thon név magyarul nem hangzik elég magyarázó erejűnek. Sok
variáció közül (szerkaton, cikkaton) végül is a Wikipédisták a „szerkesztőmaraton”-t
javasolták, amit örömmel fogadtunk. A szerkesztőmaraton tehát olyan esemény,
ahol a témához értő írástudók egy adott helyen összejönnek néhány napra, és
együtt illetve külön-külön, de egymással konzultálva egy adott téma köré
építkezve szócikkeket írnak.
A „Shakespeare 450 Wikipédiszerkesztőmaraton” tehát egy szócikk író eseménynek indult. Ám hamar rá kellett
ébredni, hogy talán jelentősebb lenne az esemény, ha a megfelelő helyen,
megfelelő technikai segítséggel jönne létre. Ezért helyszín tekintetében a
választás a veretes Petőfi Irodalmi Múzeumra esett, míg a nemcsak technikai
oldal miatt érdemes volt a Wikimédia Magyarország Egyesülettel is felvenni a
kapcsolatot. A kapcsolatfelvétel meglepően egyszerű volt, mindkét helyen
meglehetősen nagy érdeklődés mutatkozott az akkor még edit-a-thonnak nevezett
rendezvény iránt. A Wikimédia részéről Viczián Balázs, míg a PIM részéről Bánki
Zsolt Istvánnal kezdtük meg a munkát. A szervezés folyamán hamar kiderült, hogy
a PIM és a Wikimédia jelenléte mellett az esemény még vonzóbbá tehető
párhuzamos programok szervezésével. Az első alkalmakkor szó volt slammerek
meghívásáról, színművész hallgatók közreműködéséről, tudományos előadásról, valamint
festőnövendékek alkotásairól is. Végül a programban maradtak a festőnövendékek,
akik Révész László vezetésével Macbeth kompozíciókat hoztak létre, illetve Dr.
Pikli Natália, az ELTE Angol-Amerikai Intézetének adjunktusának tudományos
előadása. Visszatekintve pont elegendő volt ennyi esemény, különben nagyon
kevés idő maradt volna a szócikkek szerkesztésére.
A szervezéshez hozzátartozik az
is, hogy körbekérdezve a világon azoktól, akik szerveztek hasonló alkalmat, megtudtam,
emberek csak úgy nem jönnek. Ami működik, az a személyes meghívás. Ebből kiindulva,
bár remélve, hogy talán másként lesz Magyarországon, hogy a reklámozás
hatékonyabban fog működni, a biztonság kedvéért első éves anglisztika
mesterképzésen résztvevő hallgatókat szerveztem az alkalomra. A
szerkesztőmaraton előtti hónapokban a hallgatókkal készültünk cikkekkel,
ötletekkel arról, hogy milyen cikkeket szeretnének írni, valamint elkezdtünk
tanulni wikiül is. A tényszerűség, az objektív tónus, a világos nyelvezet, a
wiki szócikkek áttekinthető struktúrája írástechnikai gyakorlatnak is pompás
volt. Magára az eseményre néhány 80%-os készültségi fokon megírt szócikkel
mentünk. Itt már nem maradt más dolgunk, mint véglegesíteni a már meglévő
anyagot, és végül felszerelni a Wikipédiára. Munkánkat végig segítették
technikai és strukturális ötletekkel a Wikimédia képviselői.
A két nap első látásra
félelmetesen hosszúnak tűnt, végül azonban pont elegendőnek bizonyult, hiszen
nem kellett folyamatosan dolgozni a gyakori egyéb tevékenységek miatt. Ilyen
események voltak a megnyitó beszédek, a rövid kávészünetek, az ebédidő, a
tudományos előadás, a lezáró ceremónia. A megnyitó ünnepi beszédek kontextusba
helyezték az eseményt: Palkó Gábor, a PIM tudományos főmunkatársa a PIM és a
Wikipédia szócikkek kapcsolatát világította meg, Tóth Andrea, a Wikimédia
Magyarország Egyesület irodavezetője a Wikimédia célját fogalmazta meg, míg
magam a Magyar Shakespeare Bizottság és a Wikipédiában megtestesülő tudásanyag összefüggéseiről
beszéltem. A tudományos előadást Dr. Pikli Natália tartotta, aki pop- és magas
kultúra közötti átjárhatóságról, átjárásokról beszélt természetesen Shakespeare
kapcsán egy filmmel, egy színházi és egy slampoetry előadással illusztrálva
mondandóját. A kávészüneteket folyamatosan halasztottuk, az ebédidőket
csökkentettük, hogy az érdemi munka haladjon. Ez a rend alól a második nap
ebédideje bizonyult kivételnek, amikor is Nádasdy Ádám nézett be a Petőfi
Irodalmi Múzeumba, saját maga kínálta meg a dolgozó-írókat a süteményekkel,
amiket hozott. Természetesen nagyon gyorsan körülvették a hallgatók, hogy
vidám, szórakoztató és informatív beszélgetés kezdődjön.
A szócikkek véglegesítése nemcsak
időigényesnek bizonyult, hanem rendkívül érdekfeszítőnek és izgalmasnak.
Először is a leendő szócikkek nyelvi és tematikus pontosításait érdekes volt Google
dokumentumokban elvégezni, amikor is mindenki belenézett a másik szócikkébe,
javaslatokat tett, beleírt. Mindent felülírt a helyszín, egyik hallgató meg is
jegyezte, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum könyvtára a lehető leginspirálóbb
hangulatot teremti meg az intellektuális munkához, olyannyira hogy alig volt
kedvük a kávészünetre kimenni a teremből. A nyelvi és tematikus polírozást
követte az a munkafázis, amikor Wikioldalt készítettek a szövegből a Wikipédia
megkívánta kóddal. Ez annyira új volt, hogy még ezt is lelkesen elvégezhető
feladatnak éltük meg. Amikor ezzel is elkészültünk, már meg lehetett nézni,
hogyan fog kinézni a végleges szócikk. Érdemes volt a reakciókat figyelni az
arcokon, hogy, ami addig káosznak tűnt, az a wikioldalon szép, letisztult és
igényes képet mutatott, és ez igazán megelégedéssel és örömmel töltötte el a
szerzőket.
A szerkesztőmaratont lezáró
ceremónia méltó befejezésének bizonyult a kétnapos eseménynek. Itt már nem a
szervezők szerepeltek, hanem az alkotók vették át a szót. A hangulatot fokozta
talán, hogy a festőművész hallgatók eddigre az elkészült kompozíciókból
megalkották a kiállításukat, kitettük a kekszeket, sós és édes süteményeket, ásványvíz
és bor is került az asztalra. Először a festők mutatták be az elkészült műveket
utalva a módszerre, ahogy készültek az alkotások, segítségül hívva a technikát,
azaz egy werkfilmet is bemutattak. A szócikk szerzők ugyanígy elmondták, hogyan
készültek a szócikkek, és végül is milyen szócikkeket írtak. Különös volt
hallani, hogy mindkét társaságnál milyen hangsúlyt kapott az együttdolgozás
öröme. A festők sem egyenként készítették a képeiket, hanem egyetlen nagy
kompozíción többen dolgoztak, és ez meglepő hatással volt az egyébként önálló
munkára szocializálódó festőkre. Kiemelték, hogy nemcsak az eredmény lett
izgalmas, hanem a munka összehozta őket is: együtt kellett gondolkodni,
tiszteletben tartották az ecsetvonást, amelyiket egy társuk húzott, hasonlóan
ahhoz, ahogy a szócikkek szerzői is megélték az együttes munka örömteli
hatásait. A beszédek után a kötetlen beszélgetések, a tudomány és művészet keveredése
követte, majd a búcsú.
Ezek után érdemes felenni a
kérdést, hogy érdemes volt a szervezőmunka, az anyagi hozzájárulás, amikor
számszerűsítve talán kevés eredményről adhatunk számot. Kevés az eredmény,
hiszen a Wikipédia magyar nyelvű 269 872 szócikkéből 10 alakult ki a két nap
alatt. A festők megfeszítetve dolgoztak négy kompozíció megalkotásán. Az egész
rendezvényen összesen maximum 40 ember vett részt, ami egy Petőfi irodalmi
Múzeumos rendezvényhez képest elenyésző szám. A számok tükrében talán nem érte
meg, de egyéb tényezőket is érdemes figyelembe venni. Mindezt a tevékenységet el
lehetett volna végezni kizárólag tantermi körülmények között is, és mégis a
kimozdulás öröme, a csapatépítés, az együttmunkálkodás izgalma, az esemény
súlya indokolhatják a rendezvény jogosultságát. Még tovább menve talán az is,
hogy minden részről valamiképpen perspektívák nyíltak meg, nyílhattak meg.
Intézmények tettek egymás irányába lépéseket, emberi kapcsolatok alakulhattak
ki, hallgatók különböző stílusú egyetemekről találkozhattak egymással, felfedezhették
egymásban az értékeket. A szócikkíró hallgatók nem csak beadtak egy dolgozatot
a félév végén, amit egyetlen tanár olvas el, hanem publikálhattak. Amit írtak,
azt olvasóknak szánták, és olvasók azonnal reagáltak a cikkekhez tartozó vitalapokon.
Nem utolsó sorban pedig ezen a két napon nagyon sokat lehetett hallani Shakespeare-ről,
a műveiről. Megérte? Talán, talán igen.
