Egy nagynevű folyóirat is időnként elgondolkodhat azon, különösen, ha új főszerkesztőt kap, hogy biztosan mindig a legjobb embereknek adja-e olvasni és kommentálni a beérkezett cikkeket annak eldöntése végett, hogy a cikk érdemes-e a publikálásra, és ha igen, hogyan érdemes csiszolni. Talán hasonló gondolatok suhanhattak át David Schalkwyk agyán, amikor átvette a Shakespeare Quarterly szerkesztői posztját, hiszen óriási lépéseket látszik tenni a bővítés irányába. A megoldáshoz hozzájárult az, hogy egyfelől az internet, a konzumer fázisából (Web 1.0), átlépett a kooperatívba (Web 2.0), másfelől pedig hogy, az előzővel szoros összefüggésben, kialakult az igény, és ezért platformok is, ahol a szerzői és kiadói jogvédelemmel összhangban, frissíteni lehet a szerkesztői tevékenységet ellátók körét.
Schalkwyk megoldása a következőképpen néz ki. A Shakespeare Quarterlyhez beérkezett cikkekből néhányat elhelyeznek a MediaCommons Press platformjára úgy, hogy bárki olvashatja, kommentálhatja azokat, bekezdésenként vagy az egész cikket egyben. A kiadó szempontjából ez háromszorosan is gyümölcsöző. Először is, mert egy nagyon tág köre az olvasóknak, szakértőknek szólhat hozzá az egyes cikkekhez, ami biztosan sokat segít a szerzőknek, szerkesztőknek. Másodszor a hozzászólók közül nyilván hosszabb távon, akár találhatnak kutatókat, akik részt vehetnek a folyóirat alakításában is. Harmadszor pedig a költséghatékonyság is szempont lehet. Persze nem abban a primér értelemben, hogy megspórolnák a szerkesztőknek járó fizetést, de abban a tág értelemben biztosan, hogy a három (?) felkért szerkesztő-olvasón kívül nem kell többnek fizetni, és mégis többen olvassák kritikus szemmel a leendő cikkeket.
A Shakespeare Quarterly megoldása a fenti problémára nemcsak a folyóiratnak hasznos, hanem nekünk is talán. Először is, mert ingyen elolvashatjuk ezeket a cikkeket, amelyek a végső formájukban már nagyon drágán lesznek csak elérhetőek, pontosabban elérhetetlenek. Másodszor, mert esetleg a Shakespeare-kutatásokról nemcsak értesülhetünk, hanem akár alakíthatjuk is. Ez persze ambiciózusan hangzik, és nagyon sok „talán” és „ha” veszi körül, mégis a lehetőség legalábbis adott. Harmadszor, mert olyan publicitásra kínál alkalmat, amelyről eddig csak álmodhattunk. Kommentálni ugyanis csak úgy lehet, ha regisztrálunk, és a kommentárnál megjelenik a nevünk.
Két következményét látom a Shakespeare Quarterly kezdeményezésének. Először is, hogy érdemes regisztrálni majd megjegyzésekkel ellátni azt a cikket, azokat a cikkeket, amelyek valamelyest közel állnak a saját kutatási területünkhöz. Másodszor pedig, ha a Shakespeare Quarterly nem szégyenli bevonni a nagyközönséget a szerkesztői folyamatokba, akár nekünk is lehetne valami hasonlót tennünk.
Erre a játéktérre, azaz a Shakespeare Quarterly következő számára, (kattints rá) hívok mindenkit, ahol a játék neve szerkesztés, de okosan. A játék tegnaptól, azaz február 15-től március 31-ig tart. Hajrá!
További linkek:
Interjú David Schalkwykkel, amikor először próbálta ki ezt a módszert.
Blog-bejegyzés a projektről.
