Az előző bejegyzés bevezetésszerűen
vetett számot az ekönyv-olvasók előnyeivel és hátrányaival a nyomtatott
könyvekkel összehasonlítva. A jelen bejegyzés egy lépéssel továbbmegy az
ekönyv-olvasók kulturális hatásainak elemzésében, és egyetlen, de jóval
elvontabb szempontot vizsgál meg, amit úgy fogalmazhatnék meg, hogy az olvasási
tapasztalattal összefüggő jellegzetesség a nyomtatott könyvek egyediségének
elvesztése, és egyfajta homogenizációs folyamat beteljesedése is. Az
ekönyv-olvasó megjelenésével a nyomtatott kultúrában szocializált
hatásmechanizmusok kiküszöbölődnek, megszűnik az információ-értékű egyedi materialitása
a könyveknek. Ez a veszteség persze történetileg nézve már elkezdődött a 20.
század végén, ám a folyamat most látszik beteljesedni. Ezt a folyamatot
szeretném ebben a bejegyzésben körüljárni.
Egy könyv olvasási tapasztalatát,
az elvárásaimat vele kapcsolatban, és így az alkalmazandó olvasási és
értelmezési stratégiát is befolyásolják a kézbe vett könyv materiális
tulajdonságai. Máshogy fogok olvasni és értelmezni egy keménykötésű, fólió
méretű, vastag papírra szép és méretes betűkkel nyomtatott könyvet, meg egy
látványosan olcsó és egyszeri olvasásra szánt könyvet, illetve egy illusztrációkkal
teletűzdelt szép mesekönyvet, egy kis sortávval és betűmérettel, keskeny
margójú konferencia-kötetet. Hat az olvasóra a papír érdessége vagy simasága, a
papír minősége, a könyv illata, súlya, valamint a tördelés módja is. Ugyancsak
befolyásolja az olvasást a könyv kora is, hiszen máshogy veszek kezembe egy 16.
századi korai nyomtatványt, és máshogy érintem meg a még ropogósan meleg tegnap
a nyomdából megérkezett kiadványt. A könyv egyedi materialitása tehát jelentős
tényező az olvasáskor.
A könyv materialitásából származó
egyediség azonban az ekönyv-olvasó megjelenésével elvész vagy legalábbis
átalakul. Maga a kézbevétel szinte semmilyen információval sem szolgál, a könyv
homogénné vált: ugyanazt érzékelem, amikor Ishiguro Never Let Me Go-ját veszem a kezembe, vagy Shakespeare első
fólióját, Agatha Christie egyik regényét. Nincs tapintásbeli, nincs illatbeli,
nincs súlybeli különbség, nem látszik, milyen olvasási stratégiára készítették,
hiszen ugyanazt az eszközt, ugyanazt a dolgot, adott súllyal, adott simasággal,
felépítéssel, adott illattal, veszem a kezembe. A kezem, a szemem ezen a
szinten mindig ugyanaz érzékeli. Ehhez járul hozzá a homogenizált, mechanizált
lapozás is, hiszen máshogy lapoztam egy nagyobb méretű könyvet, mint egy kis
kiadványt, néha megnedvesítettem az ujjam, lehetett lassan vagy hirtelen
lapozni, lehetett kiélvezni a lapozást. Ezzel ellentétben az ekönyv-olvasónál a
lapozás mindig ugyanolyan mozdulatsort hív elő, azaz egyetlen gomb megnyomását,
amelyre reagálva a kijelzőn adott idő alatt átalakul az oldal a következővé.
A nyomtatott könyv egyedisége adódik
abból is, hogy egy nyomtatott könyv esetében adott és változtathatatlan például
a betűméret és betűtípus, mely adottság feloldódik az ekönyvüolvasók esetében a
fájl formátumától függően. Ha kinyitom valamelyik könyvespolcról levett
könyvemet, mindig ugyanazt a betűméretet és betűtípust látom, arra számítok, és
örülök vagy sajnálom előre. A könyv ilyen meghatározott egyedisége azonban átalakul,
rugalmassá válik az ekönyv-olvasók esetében, hiszen olvashatom ugyanazt az
ekönyvet különböző betűmérettel, betűtípussal is attól függően, éppen mihez van
kedvem, mire ad lehetőséget a fájl formátuma. Sőt egy ekönyv-olvasó alapbeállításainál
megadhatok egy betűtípust és betűméretet, hogy az azt lehetővé tevő
fájlformátumoknál a szöveg mindig abban a méretben és típusban jelenjen meg. Bár
ez a módszer talán kényelmesebbé, otthonosabbá teszi az olvasást, mégis a fájl
formátuma nem azonos a nyomtatott könyv szerkesztési, tipográfiai minőségével,
nem jelöl olvasás-stratégiai döntéseket. A fájl formátuma azonban nem ad
információt a könyv tartalmi minőségéről, hiszen egy éppen beszkennelt könyv,
amelynek eddig nem volt digitális verziója, lehet sokkal jobb, mint egy jó
minőségben elkészített egyébként csapnivaló könyv. Az olvasására használt
eszköz sem ad eligazítást az olvasásra szánt könyv tekintetében: attól nem
érdemes alaposabban, máshogy olvasni egy könyvet, mert egy nagyon drága
eszközön olvassuk. A könyv tehát változáson megy át, és ez a változás
valamiféle homogenizálódás irányába mutat.
A könyv homogenizálódásának
folyamata természetesen nem az ekönyv-olvasók megjelenésével kezdődött, de ez mindenképpen
új fordulatot hozott. A könyvek homogenizálódása a könyvek digitalizálódásával
kezdődött az 1990-es években, vagyis akkor, amikor könyveket a számítógép
kijelzőjén kezdtünk el olvasni. Ekkor, ha nem képformátumú könyvekről beszélünk,
valójában eltűnőben volt a könyvek materialitás egyedisége, hiszen ugyanazon a
materiális közeg felületén jelentek meg a különböző könyvek: számítógépek
képernyőjén, ahol már a könyvek közötti materiális különbséget az adott
digitális eszközök különbsége hozta létre. A környezet változott attól függően,
hogy melyik számítógépet, melyik laptopot használta az olvasó, míg a könyv
maradt hasonló.
Nagyon fontos azonban a pontosság
kedvéért azt is megvilágítani, hogy csak hasonló maradt ugyanaz a könyv, de nem
azonos. A számítógépen, laptopon vagy táblagépen megjelenő könyv ugyanis nem
más, mint egy dokumentum, egy fájl, aminek megjelenése csak részben múlik a
fájlban található információn. A fájl-könyv adott vizuális megjelenését ugyanis
nagymértékben befolyásolja az, ahogy a fájlban tárolt információ eljut addig,
hogy a szem számára feldolgozható vizuális információvá váljon. Mint minden a
digitális világban a 0 1 sorozatok kombinációján múlik, és ez természetesen
igaz a könyvfájlokra is. Amíg 0 1 sorozatok kombinációja vizuális élménnyé
válik rengeteg tényező határozza meg a végeredményt. Nem mindegy, hogy ugyanazt
a fájlt milyen szoftverrel, milyen fizikai adottságokkal rendelkező gépen alakítjuk
át olyan adatokká, amelyeket az eszköz kijelzője meg tud érteni, majd pedig
maga a kijelző is hozzáteszi a megjelenő képhez a saját adottságait. A
könyv-fájl egyediségét tehát nem kizárólag a fájlban található információ
határozza meg, hanem az egyediség immár a szoftveres és hardveres környezetben ragadható
meg, de ez az egyediség már nem a könyv sajátja.
Mégis a homogenizációs folyamat
történetében az ekönyv-olvasók hozták el a radikálisabb változást a
számítógépekhez képest. Amennyire én látom a digitális könyvolvasókat, ezeknél
az eszközöknél sokkal hangsúlyosabb a könyv-fájlban tárolt információ a könyv
megjelenése tekintetében, mint maga a szoftveres és hardveres környezet.
Bármilyen olvasón nézem meg ugyanazt a könyv-fájlt, lényegi kérdésekben nem
volt eltérés, hacsak nem abban az esetben, amikor az alapbeállítások
meghatározzák a betűtípust és méretet bizonyos fájlformátumok esetében. Valószínűleg
ennek az lehet az oka, hogy a fekete-fehér e-ink technológia sem a kijelző méretében,
sem pedig színvilágban nem tesz lehetővé információértékű különbségeket.
Lehetne merengeni azon,
vajon jót tesz-e a könyviparnak, pontosabban a könyvszakmának ez a
homogenizációs folyamat. A könyvszakma, sőt talán az olvasók jelentős részének
mindenképpen igaza van abban, hogy ez már nem az a könyvvilág, könyvkultúra. Ugyanakkor
azt is látni érdemes, hogy az ekönyv-kultúra nem kel versenyre a nyomtatott
könyv-kultúrával, hanem mellette alakít ki helyet önmagának. A két kultúra
párhuzamosan él egymás mellett, talán más igényeknek történő megfelelés az, ami
létrehívta és tartja életben az egyiket-másikat, és mindkét elvárási horizont
mellett legitim érvek hozhatók fel. Az elemzés tehát nem értékel, hanem
bizonyos fogalmak mentén tájékozódik. Ilyen fogalom lehet a homogenizálódási
folyamat, amellyel ebben a bejegyzésben foglalkoztam, míg egy másik lehet az
„oldal” fogalma, amellyel a következő alkalommal fogok számot vetni.
