Ekönyv-olvasó és kutatómunka III: Az „oldal” fogalmáról

A múltkori blogbejegyzésben arról a folyamatról gondolkodtam, amit homogenizációnak neveztem, azaz arról, ahogy a könyv materialitása tekintetében elveszteni látszik egyediségét a digitális könyvek megjelenése óta. A mostani bejegyzésben egy lépéssel továbbmegyek ezt a folyamatot vizsgálva egy szűkebb szempontra összpontosítva a figyelmet, és csak arról fogok elmélkedni, hogy mi történik a nyomtatott könyv oldal-fogalmával az ekönyv-olvasók megjelenése tekintetében.

A nyomtatott könyv esetében az „oldal” fogalma hosszú története során meglehetősen kikristályosodott. Egy nyomtatott könyv oldala bár sok mindenben különbözi egy másik nyomtatott könyv oldalától, mégis egy elvont szinten sok közös jellemző állapítható meg. Egy nyomtatott könyv oldala egy szemléletben átfogható, és meghatározott elemekkel rendelkezik. Az oldal jelentős részét az információt hordozó jelrendszer fedi le, azaz szöveg vagy kép. A szöveget vagy képet változó méretű, de mindig jelenlevő üres rész veszi körül, azaz a margó, ahova akár az olvasó elhelyezheti saját megjegyzéseit is. Az egyes oldalakat oldalszámokkal azonosítunk, amely számok szinte kivétel nélkül minden egyes oldalon meg is találhatóak. Az oldalak közötti mozgást lapozó mozdulattal visszük véghez, amely lapozás mozdulat is meglehetősen komplex, hiszen lapozhatunk kimódoltan, megnedvesített ujjal, akár az oldal belső részén, megkockáztatva ezzel, hogy beleszakítunk az oldalba, vagy a lap külső szélén, lassan vagy gyorsan.

Az oldal, mint azonosítható, adott egységek elsősorban az internet megjelenésével kezdett feloldódni, hiszen bár internetes „oldalak”-ról beszéltünk, valójában nem a nyomtatott könyvekben megszokott oldalra gondolunk, hiszen egy internetes oldal tartalmazhat egy egész cikket, könyvet. Ennélfogva az internetes oldalaknál az olvasó nem lapoz, hanem görget, mintegy visszatekintve a középkori adathordozókat, azaz a kódexeket megelőző információtároló egységekre, a tekercsekre. A tekercseket az Alexandriai könyvtárban nem lapozták, amikor olvasták, vagy kerestek bennük valamit, hanem legörgették, széthajtogatták, hiszen az oldal, a speciális módszerekkel összeragasztott hosszú tekercs egyszerre tartalmazta, egyetlen összefüggő egészként tárta az olvasó elé a művet, vagy annak úgynevezett egységeit, a könyveket.

A középkori kolostorok felfedezése volt a sokkal egyszerűbben kezelhető kódexformátum, amely előkészítette az utat a mai értelemben vett könyvhöz, az oldal fogalmához. A kódexeknél azonban az oldalak azonosítása még nem jelent meg, hiszen nem volt szükség az utalások pontosítására, az idézetek visszakereshetőségére. Az oldalak jelrendszerrel való azonosítása csak a könyvnyomtatással jelenik meg, de ekkor sem az olvasást, az olvasót segítendő. A késő 15. 16. századokban a nyomdászok kezdték el azonosítani az oldalakat azzal a céllal, hogy megkönnyítsék maguknak elhelyezni a leendő könyv oldalait a nyomdai íven. Ehhez az azonosításhoz nemcsak számokat használtak, hanem betűkkel jelölték a nyomdai ívet, az íven belül számmal a lapot, amelynek volt a majdani könyvben jobb és bal oldala. Ezek szerint az alábbi oldalazonosítás mint például „D4^r” azt jelenti, hogy a „D” nevű nyomdai íven a 4. könyvlap jobb oldaláról van szó. Ez az azonosítási jelrendszer azonban nem jelent meg minden könyvoldalon, azaz ha a mai olvasó azonosítani szeretne egy oldalt, akkor általában vissza kell lapozni a könyvben, ahol utoljára jelenik meg egy betű, majd onnan kezdve mikor jelenik meg először egy szám, és innen visszaszámolhat az adott oldalig, ahol még eldönti, vajon jobb- vagy baloldalról van-e szó. Ez a jelölési rendszer aztán lassan és folyamatosan adta át a helyét az olvasókat segítő oldalszámoknak, először párhuzamosan használva a két módszert, majd teljesen átállva a mai is használt azonosítási módra.

Bár az internet a tekercsektől örökölt görgetést állította vissza, ez nem jellemző mégsem minden digitális szöveghordozóra, például az ekönyv-olvasóra sem. Az ekönyv-olvasó oldalszámokkal is dolgozik, de ez a módszer nem egészen azonos a nyomtatott könyvekben megszokott rögzített jelölési rendszerrel. Ha az ekönyv-olvasón megtartjuk az eredeti oldalméretet, a kijelző mérete miatt valószínűleg olyan kicsi betűméretet fogunk látni, amely nagyon megnehezíti az olvasást. Ha tehát megtartjuk az oldalméretet, ugyan ragaszkodunk az eredeti oldalfogalomhoz, azaz az oldalt teljesen át tudjuk tekinteni egyetlen pillantással, ugyanakkor a betűméret nagyban akadályozni fogja magát az olvasást.

Amint megváltoztatjuk a betűméretet, az oldalfogalmunk hirtelen megtörik, és különböző lehetséges megoldásokat kapunk. Egyik lehetőség, hogy az oldalszám és az ekönyv-olvasó saját maga generálta oldalszám eltér egymástól: egy tegyük fel 500 oldalas könyv egyszercsak 1000 oldalassá válik, mert a kétszeresére növelt betűméret megduplázta a lapozható, egyszerre pillantásunkkal átfogható oldalak számát. Ebben az esetben az oldal definíciója maradt az egy szemléletben való átfoghatóság. Másik lehetőség az lehet, hogy az ekönyv-olvasó ragaszkodik az eredeti oldalszámozáshoz, azaz amikor a nyomtatott könyv 325.oldalát nézzük, akkor az ekönyv-olvasó számlálója is 325-öt mutat bármennyire is növeltük meg a betűméretet. Ebben az esetben azonban akár háromszor is megnyomhatjuk a lapozó gombot, és még mindig ugyanazt a számot olvashatjuk az eszköz oldalszámlálóján. Ebben az esetben az egy pillantással átfoghatóság helyett a nyomtatott könyvhöz való ragaszkodás kapott nagyobb szerepet. A harmadik lehetőség az, amikor az oldal azonosíthatóságának ideáljáról teljesen lemond a digitális tartalom készítője, és ezáltal feladja az objektív azonosíthatóságot a szerkesztő: nincsen eleve adott oldalszámok, amelyekhez igazodni, vagy attól eltérni szeretne, hanem csak az adott eszköz oldalszámlálója működik változtatva az oldalszámot eszközről-eszközre, nagyításról nagyításra.

Az oldal-fogalom számmal azonosíthatóságának fellazulásával oldódik fel a margó kötött fogalma. A hagyományos, nyomtatott könyv oldalon a margó információval szolgál a kiadás minőségéről, hiszen egy nagyobb margóval rendelkező könyvnél nem spóroltak a papírral a kiadóban, valószínűleg a könyv minőségét is bizonyítandó. A széles margó továbbá a kényelem-érzetet is növeli, hiszen gyorsabban lehet elolvasni egy oldalt, nagyobb a sikerélmény olvasás közben, továbbá a levegősebb oldal könnyedséggel tölti el az olvasót, szemben mondjuk egy lapszélig húzott sorokkal rendelkező oldalfelépítésből adódó bezártság érzettel. A tollal, ceruzával olvasó embernek pedig a margó alkalmat ad arra, hogy kiemeljen, megjegyzést fűzzön a szöveghez. Az így kipreparált oldal tovább növeli az otthonosság érzetét, hiszen a saját hozzájárulásommal egyedivé vált maga a tőlem idegen szöveg is, valamint a könyv használhatóságát is, hiszen a sajáttá tett könyvben könnyebb tájékozódni a későbbiekben, könnyebb visszakeresni fontos részleteket, valamint a visszaemlékezést is segíti, hiszen a saját hozzájárulás révén jobban beleépül a szöveg az olvasó emlékeibe.

Az ekönyv-olvasó kijelzőjén azonban a margó marginalizálódik vagy teljesen eltűnik. A kijelző relatívan kicsi mérete miatt magán a kijelzőn mindenképpen az a cél, hogy minél kisebb legyen az üres felület, aminek egyenesági következménye, hogy a margó mindinkább eltűnik, minél inkább nagyítható a szöveg. A margó, az üres margó egy bizonyos értelemben megmarad, azonban minden funkció nélkül, ugyanis maga az ekönyv-olvasó kijelzőt keretező széle valamiféle margót helyettesít. Erre a margóra azonban nem lehet írni, nem lehet megjegyzéseket rögzíteni, hiszen ez a margó független a könyvoldaltól. A széljegyzetek ettől természetesen nem tűnnek el, új helyre kerülnek, de nem a lap szélére. Azaz az ekönyv-olvasó lehetőséget teremt arra, hogy az egyes oldalakhoz megjegyzéseket fűzzön az olvasó, de ez már nem látszik az oldal megtekintésekor, hanem csak egy ikon jelzi az adott oldalon, hogy ehhez az oldalhoz megjegyzést fűztek, amely megjegyzéshez néhány kattintás segítségével lehet eljutni. Az így megnyitott jegyzet olvasásakor azonban eltűnik maga az eredeti szöveg, amelyhez a jegyzetet fűzték.

Az oldal-fogalom tehát változáson megy át az ekönyv-olvasók használata miatt. Az oldal adott részei átalakulnak, amennyiben a nyomtatott könyv oldal-fogalmának tükrében nézzük, hiszen a szöveg méretezhetősége miatt az egy szemléletben való átláthatóság más mennyiségű információt foglalhat magában. A nyomtatott könyvoldalak azonosító számai is relativizálódnak a nagyítástól, fájlformátumtól és beállításoktól függően. Az oldal margói is vagy eltűnőben vannak, vagy funkciójukat tekintve megváltoznak, hiszen a kis kijelző ökonómiája az üres felület minimalizálására törekszik, illetve a szöveget kiegészítő olvasói margináliák más helyre költöznek. Mindezek a változások, bár szembetűnők, több irodalomelméleti megközelítésben nincs jelentőségük, ugyanakkor nyomot hagynak a szöveg materialitását is szem előtt tartó szövegértelmezési gyakorlatokon és elméleteken. Sajnos minden nyomát nem tudtam feltérképezni az átalakulási folyamatnak, ugyanakkor a legjelentősebbeket talán sikerült szemügyre venni.