Tisztelt Tudományos titkár Úr, Irodavezető
Asszony, kedves wikipédia cikk író maratonisták!
Köszöntőmet
Macbeth megrázó és félelmetes, költői soraival kezdem.
Holnap, holnap és holnap: tipegve
Vánszorog létünk a kimért idő
Végső szótagjáig, s tegnapjaink
Csak bolondok utilámpása voltak
A por halálba. Húnyj ki,kurta láng!
Az élet csak egy tűnő árny, csak egy
Szegény ripacs, aki egy óra hosszat
Dúl-fúl, és elnémul: egy félkegyelmü
Meséje, zengő tombolás, de semmi
Értelme sincs. (Szabó Lőrinc
ford.)
Azért idéztem ezeket a sorokat,
mert úgy gondolom éppen ezt a rémisztően semmibe tekintő, fájdalmasan lemondó
gondolat pontosan ellenpontozza a „Shakespeare 450 Wikipédia szerkesztőmaraton”-t,
hiszen ez az esemény éppen nem a lemondásról, a feladásról, hanem az örömről és
építésről mesél.
A Magyar Shakespeare Bizottság ügyvezető titkáraként és a magam nevében is nagy örömömre szolgál, hogy köszönthetem
önöket, illetve részt vehetek ezen az izgalmasnak ígérkező eseményen. Örömöm
egyszerre intézményi öröm, másfelől egészen személyes.
Intézményi, amennyiben a Magyar
Shakespeare Bizottságot képviselhetem, és többed magammal jeleníthetem meg. Azt
a Magyar Shakespeare Bizottságot, amely 2013-ban újraalakult, újra elindult.
Újraalakulásról van szó, hiszen a Magyar Shakespeare Bizottság már több mint
150 éve fel-fel bukkan a magyar Shakespeare-befogadás horizontján. Az első
Bizottság 1860-ban alakult meg a Kisfaludy Társaság projektbizottságaként Arany
János elnökletével. A második 1907-ben, majd a harmadik 1987-ben Fabiny Tibor szervezői
tevékenysége révén.
A három bizottság különböző
célokat fogalmazott meg magának. Az első célja az első magyar nyelvű
Shakespeare összes megjelentetése volt, a másodiknak újabb fordítások
elkészíttetése, és a Shakespeare-kutatások hazai erősítése, a harmadiknak a
hazai kutatások nemzetköziesítése és a Shakespeare-befogadás egyik nagy területével,
ti. a színházzal, való gyümölcsöző kapcsolatfelvétel voltak. A jelenlegi
bizottság tanulva az elődöktől egy kicsit másképpen fogalmazta meg saját
identitását.
Továbbra is fontosnak tartja a Bizottság
a kutatást, a nemzetköziséget, a fordításokat, a színház világával való
kapcsolatot. A magyar Shakespeare kutatás talán erősebb ma, mint valaha, a
kutatás nemzetközivé válásával nincs kifejezett dolga a Bizottságnak, a kutatók,
kutatócsoportok külföldön is publikálnak, külföldi konferenciákra járnak,
ösztöndíjakkal utaznak, kutatói és személyes kapcsolataink behálózzák a
világot. A színházzal is egyre jobb a kapcsolatunk, fordítások pedig folyamatosan
készülnek elsősorban színházi megrendelésekre.
Ami irányba a Bizottság
továbblépett azt úgy nevezhetnénk, hogy nyitás a meglehetősen zárt kutatói és
színházi világból a Shakespeare-befogadás egyéb területei felé. Például a
közoktatást is megpróbáljuk belekapcsolni a MSB-be, elnökségbe is
beválasztottunk középiskolai tanárt. Illetve a nagyobb közönség felé is:
félévente két ingyenes és nyílt előadást szervezünk, tudományos mégis populáris
műfajban. A mostani jubileumi évben egy teltházas Shakespeare gálaműsort
szerveztünk az Uráni Nemzeti Filmszínházzal együtt. A jelen esemény,
„Shakespeare 450 Wikipédia szerkesztőmaraton” is pontosan ezt a nyitást
jelképezi és valósítja meg, tehát ezért az intézményes öröm.
A személyes öröm pedig abból
adódik, hogy látom megvalósulni azt, ami a 21. század nagy feladata, kihívása,
amit a digitális világ ma „collaboration”-nek, együtt munkálkodásnak és crowdsourcingnak,
jelen esetben laikus érdeklődők bevonásának nevez. Mindkét kifejezés a 21.
században az Internet fejlődésének egy új szakaszához kötődik. A szakma ezt az
új szakaszt, a web 2.0-nak, azaz annak a szakasznak nevezi, amikor az Internet
nemcsak forrása az ismereteknek, hanem tere az egyéni hozzájárulásnak, a blogok
világa, a közösségi hálózatoké, a Youtube-é, amely jelenségnek egyik ikonikus
példája a Wikipédia. A Collaboration szükségességét magyarázza az, hogy a
tudás, a kultúra történeti okokból kompartmentalizálódik, intézményekbe
záródik, és ezek az intézmények nem találnak egykönnyen kaput egymás felé. A
tudás, a kultúra szegmenseinek elzártsága ellen teszünk akkor, amikor olyan
intézmények, mint a Magyar Shakespeare Bizottság, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a
Wikipédia együtt tud tenni valamit a digitális kultúra polírozásáért. És
miközben együttdolgozunk, egyszerre másoknak is teret engedünk, hagyunk arra,
hogy mindenki a magáét, idejét, ügyességét, tudását hozzáadja ennek a hatalmas digitális
enciklopédiának a fejlesztéséhez. Különösen izgalmas ebben, hogy az
együttmunkálkodás nemcsak a digitális térben, hanem a Petőfi Irodalmi Múzeum
falai által meghatározott gyönyörű analóg térben jöhet létre. Ez az esemény,
amely Magyarországon talán úttörőjellegű, hiszen nem nagyon voltak még
szerkesztőmaratonok, és hogy részese lehetek ennek, személyes örömmel tölt.
Miközben pedig erről az örömről
beszélek, nem szeretnék megfeledkezni arról, hogy ez az örömre okot adó esemény
nem csak úgy magától jött létre. Ehhez számos ember lelkesedésére és munkájára
volt szükség, ezért most nekik szeretném megköszönni, hogy a „Shakespeare 450
Wikipédia szerkesztőmaraton” létrejöhetett. Először is a Petőfi Irodalmi Múzeum
munkatársainak: E. Csorba Csilla, főigazgató asszonynak, Bánki Zsolt Istvánnak
és Palkó Gábornak, a Wikimédia Magyarország Egyesülettől pedig Viczián
Balázsnak és Tóth Andreának. Továbbá pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem
Anglisztika mesterszakos hallgatóinak, akik lelkesen az ügy mellé álltak, és
itt vannak most is, hogy együtt dolgozzunk Shakespeare és kortársaival kapcsolatos
szócikkeken. Dolgozzunk hát!
Dolgozzunk hát, hogy a mindig
kísértő macbethi semmi, üresség nehogy hatalmába kerítsen, hanem hihetetlen
módon barátunk legyen, és inspiráljon.
Holnap, holnap és holnap: tipegve
Vánszorog létünk a kimért idő
Végső szótagjáig, s tegnapjaink
Csak bolondok utilámpása voltak
A por halálba. Húnyj ki, kurta láng!
Az élet csak egy tűnő árny, csak egy
Szegény ripacs, aki egy óra hosszat
Dúl-fúl, és elnémul: egy félkegyelmü
Meséje, zengő tombolás, de semmi
Értelme sincs.
Köszönöm a figyelmüket!
