Múltkori ígéretemhez híven a mai bejegyzésben tovább
folytatom a közösségi portálokról szóló elmélkedésemet, és most hosszabban a Google+ról
és rövidebben a Facebookról fogok szólni. Azért hagytam utoljára ezt a két közösségi
szolgáltatást, mert az utóbbit igazából nem használom kutatóként, az előbbit
pedig azért, mert nagyon új ahhoz, hogy ténylegesen arról tudnék beszámolni,
hogy milyen nagy a gyakorlati haszna az eddig említett digitális szolgáltatásokkal
összevetve. A szempontok, amelyeket figyelembe veszek, a következők lesznek: a kapcsolatok
formája, célközönség, a bejegyzések formája, kereshetőség, profil, oldalak és
hangout.
Kezdem a Facebookkal, mert egyfelől rövidebb lesz, másfelől mert inkább viszonyítási pontul fog szolgálni a Google Pluszhoz. Tehát
bár a Facebook is alkalmas lenne kutatói barátságok, kapcsolatok tartására,
információszerzésre, hiszen vannak kifejezetten a korszakommal foglalkozó
felhasználók, mégis a Facebook nekem inkább tág értelemben véve magánjellegű
alkalmazás. Itt a kölcsönösségről és a digitális tér értelmében vett
barátságokról, kapcsolatokról van szó. Persze itt is posztolok, akár szakmai
témájú írásokra utalásokat is, de szigorúan csak könnyedebb, szórakoztatóbb
jellegűeket. Teszem ezt azért, mert itt ténylegesen a tágabb ismeretségi
körömet tartom szem előtt. Továbbá mert az itteni ismeretségi köröm
nem szakmai, valamint 95 %-ban magyarok, tehát nem is
fárasztanám őket angolos bejegyzésekkel. Ha vannak is szakmai kapcsolataim itt is, nehézkes csak
nekik küldeni bejegyzéseket, az üzenőfalra pedig nagyon egyszerű kirakni
valamit, de az macerás, hogy csak az lássa, akit szerintem érdekelhet.
A Google+ néhány a Facebookkal kapcsolatos problémát szem
előtt tartva tud egyszerűbben szakmai jelleget ölteni, ezért is használom
elsősorban szakmai céllal. Először is, a Facebook a kölcsönösségre alapul:
akkor látjuk egymást bejegyzéseit, ha kölcsönösen elfogadjuk egymást barátnak.
Ezzel szemben a szakmai kapcsolatok nem szükségszerűen alapulnak kölcsönösségre.
Hasonlóan a Twitterhez, a Google + is megelégszik az egyirányú kapcsolattal. A
Twitter és a Google Plusz azonban ellentétes irányultságú kapcsolatokat tesz
lehetővé. A Twitter az információ szerzésre összpontosít, míg a Google Plusz az
információ továbbadására, ugyanis a Twitternél azt szabályozom, hogy kinek a
bejegyzéseit olvasom, az utóbbinál azonban azt szabályozom, hogy ki olvassa az
én bejegyzéseimet. Persze mindkét platformon előbb-utóbb kölcsönössé is válnak
a kapcsolatok, de nem szükségszerűen.
Az előzőekből következik, hogy Google Plusz esetében célközönségekben
kell gondolkodni, azaz megoldást kínál arra, ami a Facebook esetében
előfordulhat, ti. hogy az üzenőfalra kitett bejegyzést olyan is elolvassa,
akire esetleg nem tartozna a bejegyzés. A Facebook üzenőfalas megoldása az
információ széleskörű megosztását teszi egyszerűvé, hiszen alapesetben az
üzenőfalra kitett bejegyzést minden barátom láthatja. Az írás, különösen a
szakmai jellegű írás, bejegyzés azonban általában egy bizonyos közönséget céloz
meg, és ebben segít a Google Plusz. Itt ugyanis minden követett ismerőst be
lehet, be kell rendezni körökbe, és minden megosztás bizonyos köröknek szól.
Persze ugyanaz az ember szerepelhet több körben is, illetve egy bejegyzést több
körrel is meg lehet osztani, mégis az alapötlet az az, hogy nem feltétlenül érdekel
mindenkit mindenfajta információ, illetve hogy a bejegyzés írója, vagy aki
meg szeretne valamit osztani, az bizonyos emberekkel szeretné megosztani az információt,
és ebbe jó, ha minden vargabetű nélkül beleszólása legyen.
Ezzel kapcsolatban azonban egyfajta probléma is felmerülhet.
A felhasználó ugyanis csak arra van befolyással, hogy kivel oszt meg
információt, arra azonban nincs hatással, hogy kinek a bejegyzéseit olvassa.
Annak a bejegyzéseit lehet ugyanis csak olvasni, aki beleteszi valamelyik körébe,
és csak az azzal a körrel megosztott bejegyzéseket lehet olvasni. Megtörténhet
tehát az, hogy van egy szakmailag nagyon izgalmas felhasználó, akinek jó lenne
olvasni a bejegyzéseit, hiszen sok minden a szakmában az ő kezében fut össze.
Én azonban csak annyit tudok tenni, hogy belerakom a releváns körömbe, és
megoszthatom vele (is), ami abban a témában érdekes lehet. Ugyanakkor csak
akkor olvashatom azt, amit ő ír, ha ő ugyancsak beletesz az egyik körébe,
viszont, mivel ő nem ismer, ezért nem szerel bele egyetlen körbe sem,
következésképpen nem olvashatom a bejegyzéseit. Igazából ez a peches
forgatókönyv nem szokott előfordulni, mégis elméletileg megtörténhet, és ez
nagyon frusztráló lehetne.
A Google Plusz ötvözi a Twitter valósidejűségét viszont nem
szorítkozik a Twitter 140 leütésére. A Google Plusz is folyamszerű, valósidejű
szolgáltatás, azaz a bejegyzések azonnal és egymást hátrábbtolva az idővonalon
jelennek meg. Ez a valósidejűség azonban nem szorítkozik a rövidségre és csak a
leütésekre. Egy bejegyzés gyakorlatilag bármilyen hosszú lehet, persze
hasonlóan a Facebookhoz, egy hosszú bejegyzést nem mutat meg teljesen, hanem
kattintani kell az egész megjelenítéséhez. Továbbá hasonlóan a Facebookhoz
képek és videók is beilleszthetőek a bejegyzésbe nemcsak link formájában.
Mindezt segíti az, hogy összekapcsolták a Google egyéb szolgáltatásaival, mint
a Picassa-val illetve a Youtube-bal, mint fénykép vagy videómegosztó
oldalakkal.
Ami probléma a Twitterrel, például a visszakereshetőség, a
Google Plusznál nem jelent nehézséget. A Twitterről szóló posztomban írtam
arról, hogy az első néhány száz bejegyzésnél régebbiek visszakereshetősége
meglehetősen körülményes. A Google Plusz azonban egészében visszakeresető, az
információ nem vész el, hónapokra visszamenőleg egyszerű és alapos, nagyjából
megbízható módon a Google kereső szemantika segítségével hozható vissza az
idővonalból kifolyó információ, bejegyzés.
A Profil is sokkal kidolgozottabb, mint a Twitteré, és itt
közelebb van a Facebookhoz. A Google Plusz profiloldalán sok szakmai információ
osztható meg, a Picassával összekapcsolva minden publikus fényképmappa és videó
is bekerül a profilba. A Facebookhoz hasonlóan itt is oda kell figyelni, mi
kerül más alkalmazásainkból publikussá. Viszont mindez hasznos is lehet, hiszen
nem nehéz kitalálni egy felhasználóról, vajon megéri-e követni.
Hasznos szolgáltatás még az úgynevezett oldal elkészítése
is. Persze a hirdetés szerint ennek cégekre nézve van előnye, tudniillik
reklámcélok szempontjából. A marketing azonban intézmények, egyéb csapatok
szempontjából is előnyös. Számos kutatóközpont, szakmai csoportosulás készített
magának ilyen oldalt a Google Pluszon belül. Az ilyen oldalaknak a létrehozója
persze csak google plusz felhasználó lehet, aki aztán meghívhat más
felhasználókat is az oldal szerkesztéséhez, fenntartásához. Továbbá egy
felhasználó több oldalt is megalkothat, ami megintcsak előnyös lehet olyan
esetekben, amikor valaki több kutatócsoportnak is tagja.
A csoportos együttműködést segíti a „hangout” alkalmazás. A
Hangout hang- vagy videókonferenciát tesz lehetővé szinte bármennyi
felhasználóval, meglehetősen jó minőségben. Nem kell más, mint hangszóró,
mikrofon és webkamera, és máris meg lehet tartani egy ülést, konferenciaszerű
találkozót a földrajzi korlátok legyőzésével.
Mindent összevetve tehát a Facebook is alkalmas lehetne
szakmai kapcsolatok kiépítésére, én mégis inkább a Google Pluszt használom
munkára és a Facebookot magánjellegű tevékenységekre. A Google Plusz
meglehetősen összetett környezetet biztosít szakmai tevékenységekhez a
kapcsolatok, körök, kereshetőség, oldalak és a hang-, videókonferencia
lehetőségei miatt. Egyelőre azonban ezek még csak lehetőségek szintjén
működnek, ami magyarázható azzal, hogy nagyon új szolgáltatásról van szó, 2011
júniusában indult, akkor még meghívásos alapon, majd szeptemberben nyílt meg
teljesen. A szakmai körök, különösen a reneszánsz angol témákkal foglalkozó
kutatók, egyelőre kevesen használják, hiszen a Twitter és a hagyományos blogok
elegendőnek tűnhetnek, nem lelvén helyet a digitális térben egyelőre a G+nak.
Bár érthető, hogy sokan csak egy újabb időigényes szolgáltatásnak találják, és
ezért nem használják, mégis reménykedem benne, hogy a kollégáim az
elkövetkezendő évek folyamán majd kihasználják a Google+ nyújtotta lehetőségeket.
