#askshakespeare -- Twitter és Shakespeare

Január közepén érkezett egy felhívás a Shakespeare Birthplace Trust Twitter címéről, hogy február 2-át a Twitteren Shakespeare nappá teszik. A terv szerint ezen a napon a Twitteren bárki feltehetett Shakespeare-ről kérdést, és egy nemzetközi, persze elsősorban angol-amerikai Shakespeare-kutatókból álló csapat adta meg a válaszokat. A válaszadókat később, személyesen keresték meg felkéréssel a csatlakozásra (talán egyetlen külföldiként kerültem a stábba). Ahogy múltak a hetek, egyre inkább elfelejtettem ezt a feladatot, hiszen minden erőmet lekötötte a HUSSE konferencia körüli szervezés, meg a saját dolgozatom megírása.

A HUSSE konferencia utáni euphorikus jókedvvel vártam a másodikát, mi is alakulhat ki ebből a Shakespeare kérdés-felelet felhívásból. Persze túl nagy reményeket nem tápláltam, mire is lehet jó egy ilyen játék, kit is érdekelhet ez? Azért még reggel beállítottam a keresést az askshakespeare hashtaggal (#askshakespeare), ami azért fontos, mert enélkül csak azoknak a tweetjeit kaptam volna meg, akiket „követek”, így viszont minden olyan tweet a szemem elé került, amelyet ezzel a hashtaggel láttak el. A beállítás után egyéb munkáim után eredtem a számítógépen, hiszen lemaradásaimat is pótolni szerettem volna.

Pontosabban eredtem volna, ugyanis pillanatokon belül elkezdtek záporozni, ömleni a kérdések. Kérdések, amelyek érdeklődőktől, tanulóktól, kutatóktól jöttek. A kérdésekre pedig elkezdtek özönleni a válaszok, az enyémek is persze. És ez ment egész nap, irtó tempóban több ezer tweet a világ minden pontjáról. Közben maguk a stáb tagjai is beszélgettek, beszélgettünk egymással, akár vitatkoztak, vitatkoztunk is. Olyan nagy volt az érdeklődés, hogy körülbelül délelőtt 11-kor már a Guardian weboldalán említették az eseményt. Nap közben csak rövid étkezési szünetekre mentem el a géptől, meg gyerekszállítási kötelességekre. Körülbelül a halálig írtunk, élveztük a napot, szórakoztunk és szórakoztattunk, informáltunk és kapcsolatokat építettünk. Este 11-kor, zúgó fejjel léptem ki a programból, ami iránt még ekkor sem lankadt az érdeklődés, hiszen ekörül kezdtek beindulni az amerikaiak, kérdéseikkel és válaszaikkal. Hihetetlen élménnyé vált ez nap.

Milyen következtetések vonhatók le ebből a #askshakespeare eseményből?

• Fontos volt, hogy a legnaivabb kérdésekre is komolyan volt érdemes válaszolni, hiszen komolyan tették fel. Például egyik humoros kérdés volt, hogy melyik Shakespeare darabot lehetne eljátszatni Jackie Channel (a gyors közmegegyezés a Tévedések vígjátéka lett: néhány verekedés, humor, ikrek, mint humor és játékforrás, idegenség és halálos veszély).
• A komolyabb kérdéseknél pedig a kihívás a 140 karakteres korlát volt. A megoldás, hogy csak nagyon kimérve a szavakat (kiskanállal), nagyon fókuszáltan lehetett dolgozni, nagyon pontosan kellett fogalmazni, és ez jót tett mindenkinek.
• A stilisztikai gyümölcsön túl pedagógiai haszna is óriási volt: középiskolai tanárok, gyerekek „beszélhettek” a nagyágyúkkal, még külföldiekkel is, ami nagyon autentikussá teheti a Shakespeare-, irodalomtanítást, élményt.
• A Twittert használó Shakespeare-kutatókkal való kapcsolatépítésre is nagyon jó alkalmat szolgáltatott ez az esemény. Időnként úgy éreztem magam, mint egy valóságos nemzetközi konferencián, ahol jó emberekkel, jó kutatókkal, jó témákról elmélkedhettünk.
• Ha váratlanul is, de beigazolódott az a meggyőződésem, hogy az új technológiák egyfelől nagyon gyümölcsözően használhatóak a tudományos világban, és ezért megkerülhetetlenek, másfelől pedig hogy a tudományt kiviszik a tudósok meghitt köréből, és a nyilvánosság révén saját státuszuk megerősítését és elfogadottságát is növelhetik.

A kérdés, különösen nekünk, magyaroknak pedig feszítően az, hogy mi mit tegyünk ezügyben? Hogyan tovább, hol is a mi utunk itt, és merre is vezet?

Nemcsak reneszánsz: Google Art Project

A Google azt kell írjam, megint csak egy nagyon érdekes projektbe vágott bele. Felhasználva a StreetView tapasztalatait most múzeumokat látogat meg és teszi elérhetővé digitálisan, fantasztikus felbontásban hatalmas múzuemok képtárát. Lehet virtuális sétát tenni a múzeumokban, majd ráfókuszálni a képekre, vagy csak lehet magukat a képeket sorban megnézni, rövid leírásokat elolvasni a képről, alkotóról, lehet chat-elni a képekről, saját kép-válogatást készíteni. Talán erről szól a digitalizálás, hogy, bár képtelen rekreálni az élményt, amikor egy múzumban sétálgatva megnézzük a képeket, nyerünk vele valamit, láthatjuk a képeket, ahogy élőben nem tudnánk, megtudhatunk róluk sok mindent, és eljuthatunk oda, ahova sajnos nem engedi időnk és pénztárcánk. A Google Art Project linkje. Továbbá ideragasztok egy bemutató videót is. Jó szórakozást!

CFP: Ki merre tart a magyar Shakespeare-kutatásban? Jágónak III

"Ki merre tart a magyar Shakespeare-kutatásban? Jágónak III."

címmel újra projekt-konferenciát szervezünk a szegedi angol tanszéken, ahová sok szeretettel várjuk mindazokat a magyar kutatókat, szakembereket és PhD hallgatókat, akik munkájuk során Shakespeare-rel

kapcsolatos témával (is) foglalkoznak. Időpont: 2011. június 2-4.

Örömmel tájékoztatunk mindenkit arról is, hogy elfogadta meghívásunkat és plenáris előadást tart Kent Cartwright (University of Maryland). Meghívott plenáris előadóink és szekcióelnökeink között vannak Dávidházi Péter, Füzi Izabella, Géher István, Kállay Géza, Kékesi Kun Árpád, Kiséry András, Müller Péter, Nádasdy Ádám, Orbán Jolán, valamint Fernando Cioni (University of Florence) és Stuart Stillars (University of Bergen).

A konferencia nyelve magyar, az angol nyelvű előadásokhoz suttogó tolmácsolást biztosítunk azoknak, akik igénylik.

Nem lesznek párhuzamos szekciók, így mindenki végighallgathatja az összes résztvevőt.

"Projekt-konferencia" - mit jelent ez?

A hagyományhoz híven szóban nem felolvasott dolgozatokat kérünk az előadóktól, hanem azt, hogy vázolják fel annak a munkának a körvonalait, amin éppen dolgoznak (PhD-hallgatók az aktuális kutatási tervüket, a többiek pedig jelenlegi kutatásuk relevánsnak tartott szeletét), részben akár azon szempontok mentén, mint amelyeket egy PhD-dolgozat téziseiben is fel szokás tüntetni (problémafelvetés, elméleti alapvetések, a dolgozat céljai, módszer, szerkezet, esetleg eredmények). Az előre leadott, írott dolgozatok a nagyobb  munkának egy részét tükrözhetik, leadható pl. egy cikk, fejezet vagy alfejezet.

A konferencián a dolgozatot és a kontextusát 5-10 percben lehet majd bemutatni, így marad idő a beszélgetésre is.

A dolgozatoknak megadott témák (és majdani panelek) valamelyikébe kell illeszkednie.

Panelek

1. Színház (színháztudomány, recepciótörténet)

2. Műfordítás

3. (Irodalom)elmélet, kultúratudományok

4. Irodalomtörténet, filológia

5. Vizuális kultúra, film

A dolgozatok írott változatát a konferencia előtt kérjük majd beküldeni, hogy hozzáférhetővé tehessük a résztvevők és a szekcióelnökök számára, és megkérjük az adott panelek résztvevőit és az elnököket, hogy előre tanulmányozzák át a számukra releváns téma köré szerveződő dolgozatokat. Egy ilyen konstrukcióban a megszokotthoz képest kicsit más feladat hárul majd mindenkire, annak érdekében, hogy egy adott panelen belül koncentráltabb legyen a beszélgetés, ugyanis a többiekből is készülni kell.

A korábbi évektől eltérően az eddigi tapasztalatok alapján azt tervezzük, hogy hagyományos konferencia-előadásokat is elő lehet adni (azonban lehetőleg ezeket is szóban, 20 percben), amelyeknek szövegét nem köröztetjük a konferencia előtt. Azt javasoljuk azonban, hogy aki tudja, inkább válassza a sajátos, de bevált projekt-előadást, hiszen így sokkal izgalmasabb vitákra adunk egymásnak lehetőséget, és minden résztvevő többet tanul a beszélgetésből, ha előre volt rá lehetősége felkészülni.

Jelentkezés

A projekt-konferenciára előre megírt dolgozattal lehet jelentkezni, melynek absztraktját (100-150 szó) február 1-ig kérjük a agonak@gmail.com címre. Kérjük a jelentkezőket, hogy az absztrakttal együtt egy pár soros rövid életrajzot is küldjenek. A kész dolgozatokat a résztvevők számára hozzáférhetővé tesszük az interneten, ezeket legkésőbb 2011. április 15-ig kell elküldeni (10-15 gépelt oldal kettes sorközzel). Aki hagyományos előadást kíván tartani, elég, ha az absztraktot küldi február 1-ig, a kész dolgozat szövegét nem szükséges előre elküldenie.

A konferencia regisztrációs díja 2500 Ft, amely magában foglalja a kávét és frissítőt, egy fogadást, valamint belépőket az egyéb programokra. Ha valaki megfigyelőként szeretne jönni, tehát nem adna elő, akkor 1500 Ft-ért regisztrálhat, és részt vehet a konferencia összes eseményén. A részvétel a hagyományhoz híven egyetemi hallgatók (nem PhD-hallgatók), katonák és nyugdíjasok, GYES-en lévő nők és férfiak, valamint tétova bosszúállók számára ingyenes, amennyiben nem kívánnak részt venni az egyéb programokon.

A konferenciával kapcsolatos bármilyen kérdést a jagonak@gmail.com címre kérjük küldeni.

Zotero--Citation manager

Lehet, hogy már sokan használjátok ezt a hasznos alkalmazást, de nekem új, és akiket kérdeztem, nekik is, úgyhogy írok róla, hátha valakinek jól jön.

A Zotero abban segít, hogy ne kelljen túl sokat vesződnünk a lábjegyzetek és Bibliográfiánk elkészítésével. Nagyon egyszerűen elkészíthetünk hivatkozásainkhoz egy adatbázist, amely egyszerre raktározódik valamilyen külső szerveren és a gépen, amelyen dolgozunk. Majd pedig, írás közben, amikor szükségünk van a hivatkozásra, akkor úgy szúrjuk be, hogy megadhatjuk, milyen stílusban kérjük a szövegbeli, vagy láb-, esetleg végjegyzetet. Amikor pedig végeztünk a cikkel, elkészült minden jegyzetünk, akkor megintcsak egy gombnyomásra a felhasznált utalások alapján a program elkészíti a megadott formátumban a Bibliográfiát.

Sok ilyen program létezik, amely hasonló módon segítségünkre lehet, de a bölcsészettudományokhoz ez tűnik a leginkább alkalmasnak. A Wikipeadia és egyéb helyeken (pl. DIRT) egyébként egy egész sora található ezeknek a programoknak, tehát, ha valakinek mégsem ez felelne meg, elindulhat keresni másikat.

A Zotero egyik hátránya, hogy Mozilla Firefox alkalmazás, azaz ha emellett döntünk, akkor először is le kell töltenünk az ingyenes Firefox internetböngészőt. Nekem, mint megrögzött Chrome használónak, meglehetősen nagy lépést igényelt ez, de egyelőre úgy tűnik, megérte, hiszen egész jól lehet használni a két böngészőt egyszerre is.

Ha van Firefoxunk a következő lépés, hogy készítsünk egy fiókot a Zoteroban, amihez csak email címet és jelszót kell megadni, tehát nem egy nagy dolog. Az ingyenes verzióval kapunk 500 MB tárhelyet, amely remélhetőleg sok évre elegendő lesz.  Ha pedig elkészült a fiókunk, akkor a következő lépés, hogy letöltsünk két alkalmazást, mindegyike egyszerű, amelyeket néhány lépéses kattingatással telepíthetünk is. A két alkalmazás közül az egyik a Firefoxba épül be, a másik pedig a szövegszerkesztőnkbe.

Ezen a felületen jól látszik a felső jobb részében, hogy a letöltés és telepítés nem nagy dolog.

Ha sikerült a telepítés és el-, újra indítjuk a Firefoxot, akkor a böngésző jobb alsó sarkában megjelenik a Zotero felirat, amelyre kattintva megjelenik a Zotero alkalmazás felülete, illetve ha elindítjuk a szövegszerkesztőnket, az ikonok között megjelenik hét új ikon.

A telepítés után elkezdhetjük az érdemi munkát. A zotero felület így néz ki, legalábbis az én fiókomban, ahol már vannak tételek.

Először is látszik jobb alul a zotero felirat, amelyre kattintva jelenik meg az alkalmazási felület. A szerkesztői felületen három oszlop található. Balról az első a mappákat tartalmazza, amelyeket a fölöttük elhelyezett gombokkal, legfőképpen a bal szélsővel tudunk létrehozni, módosítani. A középső oszlopban az éppen kijelölt mappában található bibliográfiai tételek találhatóak. Ezek fölött is vannak gombok, amelyekkel különböző módokon hozhatunk létre bibliográfiai tételeket. A jobb szélen, a harmadik oszlop négy füllel ellátott részt tartalmaz, amelyek tartalmazzák a bibliográfiai adatokat, a jegyzeteinket az adott műhöz, címkéket, amelyek a visszakereshetőséget segítik, illetve a negyedik az egyes művek közötti kapcsolat kiépítésére alkalmas.

Ha elkészítettünk egy mappát, könnyen felvehetünk bibliográfiai tételeket anélkül, hogy a bibliográfiai tétel minden adatát  nekünk kellene begépelni. Könyveknél leggyorsabb a google bookson kikeresni az általunk felvenni kívánt könyvet, kimásolni az isbn számát, majd a balról negyedik, varázspálcás gombra kattintva felugrik egy ablak, ahova bemásoljuk az isbn számot, okézunk, majd a jobb szélső oszlopban az info fül alatt megjelennek a könyv adatai szinte azonnal. Érdemes végignézni, hogy minden stimmel-e, általában stimmel. Ha internetes oldalt szeretnénk felvenni, vagy blog-bejegyzést nagyon egyszerű dolgunk van. A legegyszerűbb, ha az adott oldalra megyünk a Firefox-szal. Ha az adott oldalon vagyunk, és szerencsénk van, akkor a kereső sorban, az adott oldal url címe mellett a jobb oldalon, megjelenik egy ikonocska, és arra kattintva a tétel adatai bekerülnek az info oszlopba. Ha nem jelenik meg az ikonocska, akkor a kezelői felületen a második oszlop fölötti ikonok közül a harmadikra kattintva megtörténik az adatfelvétel.

Ha már vannak tételeink itt, és nyitva hagyjuk a Firefoxot, akkor elkezdhetjük használni a szövegszerkesztőbe épült ikonokat. Mivel WORD-öt használok, ezért itt mutatom meg, hogyan is néz ki a telepítés után a felület.

A bekarikázott hét ikon a zotero ikonjai. Először a jobbról másodikkal, "Zotero Set Doc Prefs" kell kezdeni a működést, ugyanis itt állíthatjuk be hivatkozásaink stílusát. A stílus beállítása után az idézeteink után beszúrhatjuk a hivatkozást. Erre a bal első gomb való, amely úgy működik mint a WORD lábjegyzet ikonja, azaz kattintásra kérdezi milyen referenciát szeretnénk, és más, amennyiben kikeresteti velünk a zotero adatbázisunkból, hogy melyik elemet szeretnénk, illetve megadatja az oldalszámot. OK-ézás után pedig megjelenik a beállított hivatkozás stílusa szerinti utalás a dokumentumban, amelyet még tovább finomíthatunk, ha szükséges.

Az elkészült dokumentum végére pedig az alkalmazatt hivatkozások alapján a megadott stílus szerint elkészíthetjük a Bibliográfiát egyetlen gombnyomással a jobbról harmadik, "Zotero insert bibliography" ikonra kattintva.

Nekem egyelőre sokat segített a zotero az írásban, hiszen elkészíti azt, amire szükségem van, de nem kreativitást és észt igényel, hanem mechanikus készséget. Erre pedig pont jó egy program. A hallgatóknak továbbadva sok nehézségtől tudunk megmenekülni. Remélem, hasznosnak bizonyul ez a bejegyzés nektek is. Szívesen veszek megjegyzést is, ha valami nem világos, vagy elakadtatok valahol, vagy bármit.

CFP: Literary Shakespeares + Theatrical Shakespeares

Saturday 9th April 2011, The Theatre Workshop, The University of Sheffield

“Reade him, therefore; and againe, and againe.” (John Heminge and Henry Condell)

In 1623 the actors who put together the first folio urged the public to read (and buy) Shakespeare. But despite this early gesture of interdisciplinarity, the relationship between literary texts and theatrical performances has never been straightforward. The Romantics famously viewed the staging of drama as inferior to reading, and G. Wilson Knight felt that the “deeper meanings” of a play would not “speak in theatrical terms”. For others reading a Shakespeare play is always an incomplete act, an experience of the drama in the wrong medium. In more recent times students, scholars and actors have celebrated Shakespeare as both literary and theatrical. Not only attention to professional productions, but also the act of performance itself is increasingly playing a part in the literature seminar room. In addition, any preparation for a Shakespeare performance involves a close reading of the text(s). With “performance history” sections now a staple part of scholarly editions of Shakespeare, and theatrical and film productions of the plays informing (and forming the subject of) literary criticism, the boundaries between literature and performance are proving ever more porous. Yet while the interactions between text and performance proliferate, the meaning of this interaction remains up for debate.

Literary Shakespeares + Theatrical Shakespeares is an opportunity for critics and performers, lecturers and school teachers to debate what Shakespeare’s different manifestations mean in the twenty-first century. We invite abstracts for 20-minute papers based on the following topics:

Approaching the text(s):

· What do actors, dramaturges and literary critics look for when reading Shakespeare’s texts? 

· What constitutes and what is the use of “close-reading”?

· What is the relationship between acting and interpretation? 

· What can students and scholars of literature learn from actors’ preparation? 

· Do performers and literary critics define concepts such as text, script and character in the same way? 


Theorising texts and performances:

· How might interplay between critical theories and performance analysis enhance our understanding of Shakespeare's texts? 

· What motivates the literary critic’s use of performance in textual editions and scholarship? 

· What constitutes the “text” of a performance? How useful are the traces of a performance (scripts, reviews, costumes, stills, etc.) in analysing the ephemeral experience of the theatrical performance itself?

· Would the development of more rigorous methodologies be helpful or limiting? 

· Should different disciplines work together more closely, or do we need to be clearer about our differences? Where might such interdisciplinary dialogue take place?



Performance and pedagogy:

· What are the similarities and differences between teaching Shakespeare at undergraduate level in English degrees, Theatre degrees and conservatoires?

· Should we create a closer collaboration between the ways in which we teach texts and performances in order to offer students broader views of Shakespeare? What form might such collaboration take? 

· What has been the impact of new pedagogical methods such as enquiry-based learning?

· What implications does the way Shakespeare is taught in schools have for teachers in Higher Education institutions? 

· How have initiatives like the RSC’s “Stand Up for Shakespeare” reconceptualised students’ understanding of Shakespeare and their expectations of Shakespeare courses?

Abstracts of approximately 250 words should be sent to Dr Carmen Szabo (c.szabo@sheffield.ac.uk) and Dr Gillian Woods (gillian.woods@sheffield.ac.uk) by 7th February 2011.

New Visualization Tool from Google With Data From 5.2 Million Digitized Books

Ugyan ez nem egy kifejezetten reneszánszos bejegyzés, mégis egyelőre azt gondolom, nem érdemes elmenni mellette. A google books-hoz kapcsolódó alkalmazás, lab, ez, amely óriási korpuszon alapuló tendenciák, szóhasználati tendenciák  elemzését teszi lehetővé. Nyilván önmagában, szigorú értelemben és tudományosan nem egészen megalapozott, hiszen ugyan 5,2 millió könyvet vesz figyelemebe, de ezek műfaji besorolása nem világos, mégis hasznos segédeszköz lehet tudásszociológiai, kultúrszociológiai tendenciák meghatározásában, hiszen mégiscsak jelentős az elemzett szövegtest. Persze ez az eszköz is elsősorban nekünk, anglistáknak hasznos.

Íme a vizualizációs eszköz kattintható elérhetősége: Books NGram Viewer. Jó elemzést!

Magyar könyvtörténeti adatbázis

Az OSZK magyar vonatkozású könyvtörténeti adatbázisa, éljen! Ez a bejegyzés ugyan nem angol kultúrával foglalkozik, mégis ideszerelem. Egyfelől itt is említésre méltó, mert mégiscsak a mi korszakunkhoz tartozik, másrészt pedig nagyon fontos magyar munka gyümölcse. Ide kattintva maga az adatbázis is elérhető, a bejegyzésbe ízelítőül csak a bevezetőt másolom.

Kárpát-medence nyomda és nyomdászattörténeti honlapja Az Országos Széchényi Könyvtár nyomda- és nyomdászattörténeti honlapja a témát kutató szakembereknek és az érdeklődőknek a magyarországi nyomdászat már teljesen föltárt, korai századait kívánja a legújabb ismeretek kiegészítésével illusztrálva bemutatni. Első lépésként a kezdetektől a 16. század utolsó harmadáig azaz, a magyarországi nyomdászat első 100 évét. Az egy-egy helység nyomdászatát, illetve egy-egy nyomda történetét szakaszosan szemlélteti. A nyomdák történetéhez és tevékenységének rövid ismertetéséhez kapcsolódnak az adott tipográfia fölszerelését: díszeket, iniciálésorozatokat, nyomdai cifrákat és a legjellegzetesebb betűtípusokat szemléltető illusztrációk. Szerepel a legfrissebb szakirodalom is. A XV-XVIII. sz. Könyvtörténeti Osztály munkatársai.