CFP: The King James Bible--Prehistory and Afterlife

CALL FOR PAPERS

The Institute of English Studies,

The Centre for Hermeneutical Research of

Károli Gáspár University of the Reformed Church in Hungary and

The Hungarian Bible Society

are proud to announce an interdisciplinary conference on

“THE KING JAMES BIBLE (1611-2011): PREHISTORY AND AFTERLIFE”

Budapest

 September 16-18, 2011

Proposals related to any literary, linguistic, cultural

or theological aspects of the

subject are invited from scholars wishing to contribute.

Our institution is named after the 16^th century Reformed Pastor Gáspár Károli

who published the first complete Hungarian Bible in 1590.

THE KÁROLI BIBLE’s influence

on Hungarian language and culture

is as significant as

THE KING JAMES BIBLE’S impact

 on the English-speaking world.

A session for comparing these two outstanding national icons is also encouraged.

Please send the proposed title and an

abstract of ca 300 words of the proposed paper by

April 15, 2011

All applications should be sent to:

kingjamesbible.budapest@kre.hu

A játék neve: szerkesztés, de okosan. Shakespeare Quarterly

Egy nagynevű folyóirat is időnként elgondolkodhat azon, különösen, ha új főszerkesztőt kap, hogy biztosan mindig a legjobb embereknek adja-e olvasni és kommentálni a beérkezett cikkeket annak eldöntése végett, hogy a cikk érdemes-e a publikálásra, és ha igen, hogyan érdemes csiszolni. Talán hasonló gondolatok suhanhattak át David Schalkwyk agyán, amikor átvette a Shakespeare Quarterly szerkesztői posztját, hiszen óriási lépéseket látszik tenni a bővítés irányába. A megoldáshoz hozzájárult az, hogy egyfelől az internet, a konzumer fázisából (Web 1.0), átlépett a kooperatívba (Web 2.0), másfelől pedig hogy, az előzővel szoros összefüggésben, kialakult az igény, és ezért platformok is, ahol a szerzői és kiadói jogvédelemmel összhangban, frissíteni lehet a szerkesztői tevékenységet ellátók körét.

Schalkwyk megoldása a következőképpen néz ki. A Shakespeare Quarterlyhez beérkezett cikkekből néhányat elhelyeznek a MediaCommons Press platformjára úgy, hogy bárki olvashatja, kommentálhatja azokat, bekezdésenként vagy az egész cikket egyben. A kiadó szempontjából ez háromszorosan is gyümölcsöző. Először is, mert egy nagyon tág köre az olvasóknak, szakértőknek szólhat hozzá az egyes cikkekhez, ami biztosan sokat segít a szerzőknek, szerkesztőknek. Másodszor a hozzászólók közül nyilván hosszabb távon, akár találhatnak kutatókat, akik részt vehetnek a folyóirat alakításában is. Harmadszor pedig a költséghatékonyság is szempont lehet. Persze nem abban a primér értelemben, hogy megspórolnák a szerkesztőknek járó fizetést, de abban a tág értelemben biztosan, hogy a három (?) felkért szerkesztő-olvasón kívül nem kell többnek fizetni, és mégis többen olvassák kritikus szemmel a leendő cikkeket.

A Shakespeare Quarterly megoldása a fenti problémára nemcsak a folyóiratnak hasznos, hanem nekünk is talán. Először is, mert ingyen elolvashatjuk ezeket a cikkeket, amelyek a végső formájukban már nagyon drágán lesznek csak elérhetőek, pontosabban elérhetetlenek. Másodszor, mert esetleg a Shakespeare-kutatásokról nemcsak értesülhetünk, hanem akár alakíthatjuk is. Ez persze ambiciózusan hangzik, és nagyon sok „talán” és „ha” veszi körül, mégis a lehetőség legalábbis adott. Harmadszor, mert olyan publicitásra kínál alkalmat, amelyről eddig csak álmodhattunk. Kommentálni ugyanis csak úgy lehet, ha regisztrálunk, és a kommentárnál megjelenik a nevünk.

Két következményét látom a Shakespeare Quarterly kezdeményezésének. Először is, hogy érdemes regisztrálni majd megjegyzésekkel ellátni azt a cikket, azokat a cikkeket, amelyek valamelyest közel állnak a saját kutatási területünkhöz. Másodszor pedig, ha a Shakespeare Quarterly nem szégyenli bevonni a nagyközönséget a szerkesztői folyamatokba, akár nekünk is lehetne valami hasonlót tennünk.

Erre a játéktérre, azaz a Shakespeare Quarterly következő számára, (kattints rá) hívok mindenkit, ahol a játék neve szerkesztés, de okosan. A játék tegnaptól, azaz február 15-től március 31-ig tart. Hajrá!

További linkek:

Interjú David Schalkwykkel, amikor először próbálta ki ezt a módszert.

Blog-bejegyzés a projektről.

The Thirteenth British Graduate Shakespeare Conference: CFP

26-28 May 2011, The Shakespeare Institute, University of Birmingham


CALL FOR PAPERS


We invite graduate students with interests in Shakespearean and Renaissance studies to join us in May at the Shakespeare Institute in Stratford-upon-Avon for The British Graduate Shakespeare Conference.

The conference is run by students, for students, and is now in its thirteenth year. It has a reputation for providing a friendly but stimulating academic forum and attracts delegates from around the world. Delegates have the opportunity to present their research in front of an audience of peers, to attend several plenary sessions organised across the three days of the conference, and to see the RSC production of The Merchant of Venice, starring Patrick Stewart, at group-booking price. The Institute is also ideally situated for students who want to visit the beautiful and historic town of Stratford-upon-Avon, to explore the world-class resources of the Shakespeare Institute Library and the Shakespeare Centre Library or to watch further exciting shows at the new Royal Shakespeare Theatre (see www.rsc.org.uk for the full season).

The conference will feature talks by Martin Wiggins (The Shakespeare Institute), Catherine Richardson (The University of Kent), Matthew Frost (Manchester University Press), Jacquelyn Bessell (The Shakespeare Institute) and the Shakespeare Birthplace Trust, who will provide First Folio and archive viewing. Jacque MacDonald will direct a performance of a court masque. Lunch will be provided on each day.

We invite abstracts of approximately 200 words for papers of twenty minutes length (3,000 words or less). Delegates wanting to give papers must register by April 15 2011. Undergraduates in their final two years may attend the conference as auditors, as indeed may postgraduates. We encourage early registration to ensure a place on the conference programme.

The website contains more information about the event and the venue, including prices and downloadable registration forms. See www.shakespeare.bham.ac.uk/BritGrad or email us at britgrad@yahoo.com

Registration Opens: 1 March 2011
Deadline for Papers: 15 April 2011
Deadline for Auditors: 10 May 2011

Global Shakespeare

Global Shakespeare

Call for Papers

Shakespeare (The Journal of the British Shakespeare Association) Announces a Special Issue on "Global Shakespeare"

Deadline: September 30, 2011

The special issue welcomes papers on Shakespeare in performance in the twentieth and twenty-first centuries that participate in or initiate debates—theory, praxis, reception—worldwide. During his lifetime, Shakespeare’s plays were performed in Europe and subsequently taken to remote corners of the globe, including Sierra Leone, Socotra, and colonial Indonesia. Performances in England also had a global flair. European visitors such as Thomas Platter witnessed the plays on stage at the Globe (1599) and left behind diary records. Four centuries on, there has been a sea change. In theatre, Shakespeare has been recruited, exemplified, resisted, and debated in post/colonial encounters, in the international avant-garde led by Ariane Mnouchkine, Ninagawa Yukio, Peter Brook, Tadashi Suzuki, and others, and in the circuits of global politics and tourism in late capitalist societies.

As artists reconstruct notions of tradition, critics are no longer confined by the question of narrowly defined cultural authenticity. However, what are the new paradigms that can help us avoid replicating the old author-centered textuality in performance criticism? What critical resources might we bring to the task of interpreting the behaviors and signs in performance? What is the role of local and global spectators? More importantly, what is the task of criticism as it deals with the transformations of Shakespeare and various performance idioms?

Articles in this issue will take stock of the worldwide histories of performance and criticism to uncover any blind spots in current methodologies to study the theoretical and artistic implications of Shakespeare and the cultures of diaspora, Anglophone countries, Europe, Russia, Africa, the Arab world, Asia, Latin America and elsewhere.

In addition, this issue will also feature a section devoted to recent adaptations in English and other languages, including those staged and screened during the 2011 SAA in Bellevue: The Bond (dir. Lü Boshen), a Chinese opera adaptation of The Merchant of Venice, and The Prince of the Himalayas (dir. Sherwood Hu), a Tibetan film inspired by Hamlet.

We invite two types of submissions --

• Standard length journal article: criticism

• Short performance reviews

Please follow the Journal's Instructions for Authors (http://www.tandf.co.uk/journals/journal.asp?issn=1745-0918&linktype=44)

Queries or submissions--WORD (.doc) file, double-spaced, 12-point font; no .docx files please--to be emailed to Alex Huang at acyhuang05@gmail.com

#askshakespeare -- Twitter és Shakespeare

Január közepén érkezett egy felhívás a Shakespeare Birthplace Trust Twitter címéről, hogy február 2-át a Twitteren Shakespeare nappá teszik. A terv szerint ezen a napon a Twitteren bárki feltehetett Shakespeare-ről kérdést, és egy nemzetközi, persze elsősorban angol-amerikai Shakespeare-kutatókból álló csapat adta meg a válaszokat. A válaszadókat később, személyesen keresték meg felkéréssel a csatlakozásra (talán egyetlen külföldiként kerültem a stábba). Ahogy múltak a hetek, egyre inkább elfelejtettem ezt a feladatot, hiszen minden erőmet lekötötte a HUSSE konferencia körüli szervezés, meg a saját dolgozatom megírása.

A HUSSE konferencia utáni euphorikus jókedvvel vártam a másodikát, mi is alakulhat ki ebből a Shakespeare kérdés-felelet felhívásból. Persze túl nagy reményeket nem tápláltam, mire is lehet jó egy ilyen játék, kit is érdekelhet ez? Azért még reggel beállítottam a keresést az askshakespeare hashtaggal (#askshakespeare), ami azért fontos, mert enélkül csak azoknak a tweetjeit kaptam volna meg, akiket „követek”, így viszont minden olyan tweet a szemem elé került, amelyet ezzel a hashtaggel láttak el. A beállítás után egyéb munkáim után eredtem a számítógépen, hiszen lemaradásaimat is pótolni szerettem volna.

Pontosabban eredtem volna, ugyanis pillanatokon belül elkezdtek záporozni, ömleni a kérdések. Kérdések, amelyek érdeklődőktől, tanulóktól, kutatóktól jöttek. A kérdésekre pedig elkezdtek özönleni a válaszok, az enyémek is persze. És ez ment egész nap, irtó tempóban több ezer tweet a világ minden pontjáról. Közben maguk a stáb tagjai is beszélgettek, beszélgettünk egymással, akár vitatkoztak, vitatkoztunk is. Olyan nagy volt az érdeklődés, hogy körülbelül délelőtt 11-kor már a Guardian weboldalán említették az eseményt. Nap közben csak rövid étkezési szünetekre mentem el a géptől, meg gyerekszállítási kötelességekre. Körülbelül a halálig írtunk, élveztük a napot, szórakoztunk és szórakoztattunk, informáltunk és kapcsolatokat építettünk. Este 11-kor, zúgó fejjel léptem ki a programból, ami iránt még ekkor sem lankadt az érdeklődés, hiszen ekörül kezdtek beindulni az amerikaiak, kérdéseikkel és válaszaikkal. Hihetetlen élménnyé vált ez nap.

Milyen következtetések vonhatók le ebből a #askshakespeare eseményből?

• Fontos volt, hogy a legnaivabb kérdésekre is komolyan volt érdemes válaszolni, hiszen komolyan tették fel. Például egyik humoros kérdés volt, hogy melyik Shakespeare darabot lehetne eljátszatni Jackie Channel (a gyors közmegegyezés a Tévedések vígjátéka lett: néhány verekedés, humor, ikrek, mint humor és játékforrás, idegenség és halálos veszély).
• A komolyabb kérdéseknél pedig a kihívás a 140 karakteres korlát volt. A megoldás, hogy csak nagyon kimérve a szavakat (kiskanállal), nagyon fókuszáltan lehetett dolgozni, nagyon pontosan kellett fogalmazni, és ez jót tett mindenkinek.
• A stilisztikai gyümölcsön túl pedagógiai haszna is óriási volt: középiskolai tanárok, gyerekek „beszélhettek” a nagyágyúkkal, még külföldiekkel is, ami nagyon autentikussá teheti a Shakespeare-, irodalomtanítást, élményt.
• A Twittert használó Shakespeare-kutatókkal való kapcsolatépítésre is nagyon jó alkalmat szolgáltatott ez az esemény. Időnként úgy éreztem magam, mint egy valóságos nemzetközi konferencián, ahol jó emberekkel, jó kutatókkal, jó témákról elmélkedhettünk.
• Ha váratlanul is, de beigazolódott az a meggyőződésem, hogy az új technológiák egyfelől nagyon gyümölcsözően használhatóak a tudományos világban, és ezért megkerülhetetlenek, másfelől pedig hogy a tudományt kiviszik a tudósok meghitt köréből, és a nyilvánosság révén saját státuszuk megerősítését és elfogadottságát is növelhetik.

A kérdés, különösen nekünk, magyaroknak pedig feszítően az, hogy mi mit tegyünk ezügyben? Hogyan tovább, hol is a mi utunk itt, és merre is vezet?

Nemcsak reneszánsz: Google Art Project

A Google azt kell írjam, megint csak egy nagyon érdekes projektbe vágott bele. Felhasználva a StreetView tapasztalatait most múzeumokat látogat meg és teszi elérhetővé digitálisan, fantasztikus felbontásban hatalmas múzuemok képtárát. Lehet virtuális sétát tenni a múzeumokban, majd ráfókuszálni a képekre, vagy csak lehet magukat a képeket sorban megnézni, rövid leírásokat elolvasni a képről, alkotóról, lehet chat-elni a képekről, saját kép-válogatást készíteni. Talán erről szól a digitalizálás, hogy, bár képtelen rekreálni az élményt, amikor egy múzumban sétálgatva megnézzük a képeket, nyerünk vele valamit, láthatjuk a képeket, ahogy élőben nem tudnánk, megtudhatunk róluk sok mindent, és eljuthatunk oda, ahova sajnos nem engedi időnk és pénztárcánk. A Google Art Project linkje. Továbbá ideragasztok egy bemutató videót is. Jó szórakozást!

CFP: Ki merre tart a magyar Shakespeare-kutatásban? Jágónak III

"Ki merre tart a magyar Shakespeare-kutatásban? Jágónak III."

címmel újra projekt-konferenciát szervezünk a szegedi angol tanszéken, ahová sok szeretettel várjuk mindazokat a magyar kutatókat, szakembereket és PhD hallgatókat, akik munkájuk során Shakespeare-rel

kapcsolatos témával (is) foglalkoznak. Időpont: 2011. június 2-4.

Örömmel tájékoztatunk mindenkit arról is, hogy elfogadta meghívásunkat és plenáris előadást tart Kent Cartwright (University of Maryland). Meghívott plenáris előadóink és szekcióelnökeink között vannak Dávidházi Péter, Füzi Izabella, Géher István, Kállay Géza, Kékesi Kun Árpád, Kiséry András, Müller Péter, Nádasdy Ádám, Orbán Jolán, valamint Fernando Cioni (University of Florence) és Stuart Stillars (University of Bergen).

A konferencia nyelve magyar, az angol nyelvű előadásokhoz suttogó tolmácsolást biztosítunk azoknak, akik igénylik.

Nem lesznek párhuzamos szekciók, így mindenki végighallgathatja az összes résztvevőt.

"Projekt-konferencia" - mit jelent ez?

A hagyományhoz híven szóban nem felolvasott dolgozatokat kérünk az előadóktól, hanem azt, hogy vázolják fel annak a munkának a körvonalait, amin éppen dolgoznak (PhD-hallgatók az aktuális kutatási tervüket, a többiek pedig jelenlegi kutatásuk relevánsnak tartott szeletét), részben akár azon szempontok mentén, mint amelyeket egy PhD-dolgozat téziseiben is fel szokás tüntetni (problémafelvetés, elméleti alapvetések, a dolgozat céljai, módszer, szerkezet, esetleg eredmények). Az előre leadott, írott dolgozatok a nagyobb  munkának egy részét tükrözhetik, leadható pl. egy cikk, fejezet vagy alfejezet.

A konferencián a dolgozatot és a kontextusát 5-10 percben lehet majd bemutatni, így marad idő a beszélgetésre is.

A dolgozatoknak megadott témák (és majdani panelek) valamelyikébe kell illeszkednie.

Panelek

1. Színház (színháztudomány, recepciótörténet)

2. Műfordítás

3. (Irodalom)elmélet, kultúratudományok

4. Irodalomtörténet, filológia

5. Vizuális kultúra, film

A dolgozatok írott változatát a konferencia előtt kérjük majd beküldeni, hogy hozzáférhetővé tehessük a résztvevők és a szekcióelnökök számára, és megkérjük az adott panelek résztvevőit és az elnököket, hogy előre tanulmányozzák át a számukra releváns téma köré szerveződő dolgozatokat. Egy ilyen konstrukcióban a megszokotthoz képest kicsit más feladat hárul majd mindenkire, annak érdekében, hogy egy adott panelen belül koncentráltabb legyen a beszélgetés, ugyanis a többiekből is készülni kell.

A korábbi évektől eltérően az eddigi tapasztalatok alapján azt tervezzük, hogy hagyományos konferencia-előadásokat is elő lehet adni (azonban lehetőleg ezeket is szóban, 20 percben), amelyeknek szövegét nem köröztetjük a konferencia előtt. Azt javasoljuk azonban, hogy aki tudja, inkább válassza a sajátos, de bevált projekt-előadást, hiszen így sokkal izgalmasabb vitákra adunk egymásnak lehetőséget, és minden résztvevő többet tanul a beszélgetésből, ha előre volt rá lehetősége felkészülni.

Jelentkezés

A projekt-konferenciára előre megírt dolgozattal lehet jelentkezni, melynek absztraktját (100-150 szó) február 1-ig kérjük a agonak@gmail.com címre. Kérjük a jelentkezőket, hogy az absztrakttal együtt egy pár soros rövid életrajzot is küldjenek. A kész dolgozatokat a résztvevők számára hozzáférhetővé tesszük az interneten, ezeket legkésőbb 2011. április 15-ig kell elküldeni (10-15 gépelt oldal kettes sorközzel). Aki hagyományos előadást kíván tartani, elég, ha az absztraktot küldi február 1-ig, a kész dolgozat szövegét nem szükséges előre elküldenie.

A konferencia regisztrációs díja 2500 Ft, amely magában foglalja a kávét és frissítőt, egy fogadást, valamint belépőket az egyéb programokra. Ha valaki megfigyelőként szeretne jönni, tehát nem adna elő, akkor 1500 Ft-ért regisztrálhat, és részt vehet a konferencia összes eseményén. A részvétel a hagyományhoz híven egyetemi hallgatók (nem PhD-hallgatók), katonák és nyugdíjasok, GYES-en lévő nők és férfiak, valamint tétova bosszúállók számára ingyenes, amennyiben nem kívánnak részt venni az egyéb programokon.

A konferenciával kapcsolatos bármilyen kérdést a jagonak@gmail.com címre kérjük küldeni.